Nem vagyok pap, csak egy keresztény, de én tudok vizet áldani, hogy szentelt víz legyen?

A világ jelenségeit három kategóriába lehet sorolni:

1. Vannak fizikai természetű dolgok, ezek megvizsgálhatók, mérhetők, tudományos módszerekkel kutathatók.

2. Vannak absztrakt természetű dolgok, amik nem a fizikai létezőkről, hanem azok viszonyrendszeréből fakadnak. Pl. a formák ilyenek. Kör fizikailag nem létezik. Ha lerajzolt egy kört, akkor a grafit, vagy a tinta az, ami fizikailag létezik, a kör létezése más természetű, az a grafit, tinta, vagy akármi molekulái, atomjai között fennálló rend, összefüggés. Ha almákat teszel le kör alakban, akkor nem tudod a kört leemelni az almákról, és eltenni a fiókba, a kör nem önmagában létezik. Számos fogalmunk ilyen természetű. Ettől – vagy ettől is – több egy ember, mint ugyanakkora darabszámú protonból, neutronból és elektronból álló krumplikupac. Ez ugyan nem önmagában fizikailag létező, de a fizikai létezők vizsgálatából érzékelhető.

3. Illet vannak – vagy lehetnek – metafizikai természetű létezők, amik nem fizikai természetűek és nem a fizikai természetű létezők viszonyrendszeréből fakadnak, hanem önmagukban, de nem a fizikai „síkok” léteznek. Nyilván ilyenek a keresztény vallásban az Isten maga, a pokol és a mennyország, a lélek (általában metafizikai természetűnek tételezik), stb…

~ ~ ~

A szenteltvíz fizikailag ugyanolyan víz, mint a meg nem szentelt víz. Az anyaga, az atomok, molekulák nem változnak meg benne a megszentelés során, sem ezeknek a viszonyai, viselkedése. A szenteltvíz ha átesik valamilyen változáson a megszentelés során, az bizonyosan nem fizikai természetű változás, hanem metafizikai természetű. És ahogy Istenben, úgy ebben a változásban is csak hinni lehet. Meggyőződni róla, objektív, fizikai bizonyságot szerezni a változás megtörténtéről nem lehet.

Nota bene szerintem a Bibliában Tamás történetének is az tanulsága, hogy balga dolog nem fizikai természetű dologra fizikai bizonyságot keresni. Nem bűn, érhető is, de mégiscsak balga dolog.

János 20:25-29:

– – – – – – –

Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.

És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!

Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.

És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”

– – – – – – –

Jézusnál lehet, hogy működött ez a megbizonyosodás, lévén – a hívők hite szerint – fizikai testben született meg és támadt fel, de a hit, illetve metafizikai létezők alapvetően mégsem így működnek.

De ha valaki ezt vitatja, és azt gondolja, hogy a szenteltvíz a megszentelése során fizikai természetű változáson is átesik, akkor nyugodtan pályázzon a James Randi által létrehozott kihívásra. Bárki, aki tudományos módszertannak megfelelő módon igazolni tud bármilyen paranormális, okkult, vagy természetfölötti erő, hatás létezését, annak egymillió dollár üti a markát. (Eddig még senki nem nyerte el.)

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A #3 által is linkelt kísérlettel is az a baj, hogy nem felel meg a tudományos módszertannak. Azzal addig nincs gond, ha valakinek van egy előfeltevése. Emoto előfeltevése az volt, hogy a jégkristályok alakja összefüggésben van a pohárra írt szavak jelentéstartamával. Oké, eddig tiszta sor. A tudományos módszertannak megfelelő az lett volna, ha az előfeltevését kérdéssé formálja. Mondjuk felcímkéz 100-100 tégelyt mindenféle szavakkal, majd egy csapat értékeli bizonyos szempontból – akár még szubjektív is lehet ez az értékelése – a tégelyekben kialakult jégkristályokat, de nem tudván arról, hogy az éppen elemzett kristály melyik szóhoz tartozik (ez fontos, mert az értékelést nem befolyásolja az elvárás), majd ebből csinál valamiféle összevetést, hogy az X szóhoz tartozó jégkristályok között n%-kal több szép/szabályos/szimmetrikus/akármilyen értékelésű, mint az Y szóhoz tartozó. Ez így oké, ez objektív, tudományos.

Ezzel szemben Emoto azt csinálta, hogy azokat a mintákat, amik megfeleltek az előfeltevésének, azokat kiválogatta. Ami meg nem felelt meg az előfeltevésének, azt mérési hibának, szennyezett mintának titulálta, és teljesen kihagyta a „kutatási” „eredményéből”. Hát ez nem éppen objektív vizsgálódás. Emoto nem azt vizsgálta meg, hogy mi az összefüggés a víz viselkedése, és a szavak között, hanem kimazsolázott olyan mintákat, ami alkalmas volt az előfeltevése megerősítésére, és mindehhez kanyarított egy tudományosnak látszó körítést.

"Találtam a minap egy pénztárcát benne ötezer forinttal. Tanácstalan voltam ezért arra gondoltam hogy ilyen helyzetben vajon mit tenne Jézus....

Így hát fogtam a pénzt és borrá változtattam..."