Mi volt,életetek legmegalázóbb eseménye?

Pirosban áttolt minket, akik egy 15 éves corsa-ban ültünk egy kamion.

Attól sem tudtam aludni 2 napig.

Egy focista álló helyzetből nekem jött a parkolóban az autójával amikor ott sétáltam. Majd még 2x rámtolta az autót. Ráadásul a végén engem büntettek meg, mert amikor már nem voltam életveszélyben dühből levertem a visszapillantóját... 2 hétig voltam kórházban, 4 éven keresztül nem tudtam egyenesen járni és kerékpározni a fejsérüléstől, amiben elvesztettem az egyensúly érzékemet. De szerencsére azóta normalizálódott.

1997ben egy taxis csapott el, amikor a zebrán mentem át és hagyott ott segítségnyújtás nélkül. 6 öltéssel varrták a koponyám. Nem emlékszem semmire. Eszmélet vesztés volt, a tanuk beszéltek a rendőrökkel, sosem találták meg a tettest. Azóta minden taxistól rettegek, ha közelemben vannak.

Alszok, egyszer csak sikítás: ugrok ki az ágyból, a folyosón ott fekszik a nővérem, tiszta vér az arca. Rajta térdel apám és az ökle lendül a levegőben. Lendületből rúgtam le, hogy ne bántsa a tesóm és 1 másodpercen belül kezembe volt a seprűnyél, hogy leverjem, ha megmozdul.

Érdi spárban decemberben nekem eset egy tag: Belém rúgott, megütött, letepert a földre. Segítséget kértem, erre egy kamu szöveggel ellenem fordította a biztonságit, aki ezután megszorongatott. Aznap délután 195 volt a vérnyomásom és enyhe agyrázkódással küzdöttem. De a SPAR tagadja az esetet.

A munkámban mindent bele adtam. De tényleg, volt, hogy ott többször éjszakáztam, hogy megoldjam azokat a gondokat, amit nem is én okoztam és nem is az én feladatom lett volna megoldani. Neki kezdtem optimalizálni a rendszert és egy év alatt harmadára csökkentettem a szükséges kezelési idejét a rendszernek, ami időt és pénzt spórolt a cégnek, majd megkaptam, hogy nem értek semmihez és nem vagyok alkalmas a munkára.

Ez után nagyon összetörtem. Az emberek nem érdekelnek, mert sosem szerettem emberekkel foglalkozni, de a gépekhez értek. Ha a szakmai tudásommal bántanak, az rosszabbul esik, mint egy törött koponya. Majd váltottam munkát és hirtelen én lettem, aki "jaj de jó volt veled dolgozni", de tudtam, hogy kamuznak. Nem mondtam semmit nekik, elmehetnek a 314csába. A tudásom is vittem magammal, nem adtam át. Szopjanak vele ők is. Én nem fogok ingyen jótékonykodni. Amiért fizettek, annál többet csináltam.

Meséljek még, milyen jó az élet?