Ilyenkor te mit tennél a helyemben?

Ahol vagyok, ott nem maradhatok: mert nem teljesítem családom almát és nem képviselem őket. Kvázi nem vagyok rabszolgájuk.

Elköltözhetek, szerezhetek munkát, sőt, elmehetek szakmára is, de nincsen elég anyagi hozzá.

Ismerős, haver, barát noku: akik voltak, csak érdekből mosolyogtak és bologattak nekem. Ha kimegyek dolgozni, ismerős ám megváltozott világ vár rám, borús felhőkkel és kérdőjelekkel. Ha megyek, akkor az ingóságaim sem maradhatnak. Szarkaszemek már figyelnek. Akikkel a múltban csacsogtam, holnap bármikor betehetnek egy barna csomagot a kapuba.

Hála jele, önhiba veleje. Avagy hogyan is folytatódjon a mese?