A halál a legnagyobb tabu?

Csak nálunk.

A keleti vagy az ókori kultúrákban nem volt ilyen.

A társadalom egésze beszél a halálról. Híres emberek haláláról jelennek meg hírek, halálozási statisztikák érhetők el, sőt még humor forrása is tud lenni a halál. Az egyének is beszélnek a halálról. Jellemzően minél idősebb valaki, annál többet beszél mások, de gyakran önmaga haláláról is.

Az kétségtelen, hogy a hétköznapi életünkben próbálunk nem gondolni a halálunkra, vagy mások halálára. De ez talán érthető, a halál nyilván nem egyeztethető össze az élettel, még ha szükséges következménye is az életnek a halál.

Ehhez képest vannak sokkal nagyobb tabuk. Az egyén szempontjából mindenképpen. Az emberek nem nagyon szoktak beszélni a saját szexuális elhajlásaikról, a vécézési szokásaikról, a alkoholproblémájukról, az eladósodásukról. Társadalmi szinten ezekről esik szó, de ott is vannak olyan jelenségek, amikről illik nem beszélni. Pl. arról, hogy amiatt, mert valamilyen termék – mondjuk egy póló – olcsó, abba a világ másik lehet, hogy végén belehal valaki. Nem beszélünk etnikai, vallási csoportok és bizonyos negatív jelenségek korrelációjáról, még akkor sem, ha nem közvetlen oksági viszony van közöttük. Vagy nem beszélünk a rabszolgatartás előnyeiről.

A halál valóban egyfajta tabu, de koránt sem a legnagyobb tabu.

"a halál nyilván nem egyeztethető össze az élettel, még ha szükséges következménye is az életnek a halál."

Ez így nem stimmel.

A halál annyira tabu nálunk, hogy egy átlagembert az égvilágon senki és semmi nem készít fel rá. De annyira, hogy a többség még csak nem is hallott róla, hogy egyáltalán létezik ilyen (mármint jobb helyeken, mondjuk Keleten).

Másrészt az életnek nem feltétlenül velejárója a halál.

Például ami élő sejt ma létezik a Földön, az mind, kivétel nélkül 4 milliárd éves. Egyik sem halt még meg azóta.

Bár az igaz, hogy minden pillanatban rengeteg dönt úgy ezek közül, hogy halandó lesz - és innen kezdve van neki még X osztódása, aztán kifújt.

Tehát léteznek olyan sejtek is, amelyekbe a halál bele van kódolva, de alapból nem ez a jellemző.

Az eredeti kérdésre válaszolva:

NEM, nem a halál a legnagyobb tabu.

Persze kicsit szűkíthetnéd az értelmezési tartomáyokat. Pl.: Melyik országban? Melyik közösségben? Milyen társadalmi státuszú-, korú emberek között?

Miért ekkora tabu?

1. Nem hétköznapi esemény. Európában pl. az ember életében (békeidőben) leginkább hosszú közvetlen halál általi érintettség nélküli időszakok vannak. Azaz ritka, hogy szembesülni kényszerülsz vele.

2. Kellemetlen, fájdalmas szembesülni, foglalkozni vele. Az ember alapvetően kerülni igyekszik minden kellemetlen dolgot, ha nem kényszerül bele.

3. A tudományos álláspont szerint a létezés megszünése, és ezzel nincs mit tovább foglalkozni. Amivel lehet, az az élőkre gyakorolt hatása - és hidd el azzal elég sokat foglalkoznak, már akinél ez nem ütközik a 2-essel.

Nem hinném, hogy a halál a legnagyobb tabu.

Ami igazán tabu témának számít szerintem , az a pszichés betegségek és a homoszexualitás.

Ezek még nagyon gyerek cipőben járnak magyar országon, és sok környező országban is.