Azt szeretnénk megtudni, hogy Gárdonyinak ebben a bűnügyi történetében ki küldhette a temetésre a legnagyobb koszorút?

Végigolvastam a történetet. Lehet hogy az küldte, akinek udvarolni szeretett volna, de nem volt hozzá bátorsága. A nők észreveszik azt, ha valaki komolyan érdeklődik irántuk, még ha ezt nem is mondja ki az illető. Mivelhogy a történet szerint tehetős is volt, könnyen elképzelhető, hogy ő küldte a koszorút.

Idézek:

- Nem rajtam múlott, - mondok, - hanem hogy gazdag vót a lány. Szólani se mertem vóna a szüleinek.

- Hát a leány hozzá ment vóna bátyámhoz?

- Azt gondolnám, hogy hozzám jött vóna.

- Hát nem kérdezte?

- Nem én. Nem beszéltem én ővele se egy szót se.

- Szép vót?

- Igen szép vót, igen gyönyörüséges szép tekintetü leányzó vót. Még most se csunya az, pedig már ráncos mint az aszalt körte.

- Hát itt él Gyöngyösön?

- Itt. Találkozok is vele néha. Köszönök is neki. Fogadja is.

- Hát most már mégis beszél vele?

- Nem én, most se. Csak épp hogy köszönök neki. De azért ahogy rám tekint, látom, hogy tudja: ki vagyok.