Meghan Markle tényleg csak érdekből ment hozzá Harry herceghez?

kérdezd meg tőlexddd

ez szubjektív dolog, mindenkinek megvan a véleménye, neked is, nekem is... ennyi

> Meghan Markle tényleg csak érdekből ment hozzá Harry herceghez?

Bizony. Minden párkapcsolat, házasság a két fél jól felfogott érdekéből jön éltre és marad fenn. Az érdek sokminden lehet: szeretet, elismerés, testi vonzalom, szellemi kapcsolat, pénz, kvázi akármi. Sőt néha a két fél nem ugyanabból az érdekből van a másikkal. Ez így van, akár herceg valaki, akár tudós, akár cégvezető, akár bolti eladó, akár segédmunkás, és akár A, akár B, vagy akár Zs kategóriás a saját szakmájában. Van olyan érdek, ami nemes, elfogadott, meg van olyan érdek, ami nemtelen és lenézett. De egy párkapcsolat, házasság esetén a két félnek kell ezt megítélnie, nem másnak.

Hogy a kérdésben említett két személlyel, vagy annak családjával pontosan mi a helyzet, az meg a lőtéri kutyát sem kellene, hogy érdekeljen. Nem rokonom egyik sem – gondolom neked sem –, nincs különösebb kihatása az életük történésének sem a politikára, sem a gazdaságra, sem a kultúrára, sem a tudományra, és úgy általában semmire, ami miatt bármi közöm kellene, hogy legyen hozzá, ami miatt bármennyire is érdekelni kellene, hogy mi van velük és miért. Vagy legalábbis semmi okom, hogy bármennyire is jobban érdekeljen az ő életük, mint a Kukutyinban lakó Kovács Tibor villanyszerelőnek és a feleségének az élete.

> Nem erre a "válaszokra" számítottam

Nos, akkor nem a válaszokban, hanem az elvárásaidban csalódtál.

> hanem tényleg komolyakra

Én teljesen komolyan gondoltam a válaszomban leírtakat.

> Ebből is látszik, hogy egyeseknek mennyire terjed az IQ színtje.

Az enyém 15-ös szórású skálán 135 feletti sávban van.

> Ha nem érdekel az egész, akkor mi a fenéért válaszolsz?!

A brit királyi család ügyes-bajos dolgai valóban nem érdekelnek. De a bulvár, mint – véleményem szerint igencsak káros – jelenség annál inkább. Alapvetően el is mennék egy-egy ilyen kérdés mellett, ha nem jönne szembe hetente egy-egy kérdés, aminek a tartalma kb. az, hogy „Ugye, hogy Meghan Markle mekkora egy aljadék?”, ami tulajdonképpen sokkal inkább véleménykifejtés, mint mások véleményét firtató kérdés. Valahogy soha nem Nobel-díjas tudósok, népeszű írók, egyházi méltóságok azok, akiknek a magánéletét kellene véleményezni, hanem mindig valahogy olyan emberek, akik pusztán attól közismertek, hogy közismeretek. Mert lehet, hogy igazad van, Meghan Markle valóban Zs kategóriás színésznő, de kb. hány Zs kategóriás színésznő magánéletét kíséred figyelemmel? Azért pont Meghan életét kíséred figyelemmel, mert valamilyen ok miatt rá vagy kíváncsi, vagy azért, mert kíváncsivá *tettek* a bulvárban megjelenő hírek és cikkek? És miért kellene egyáltalán Zs kategóriás színésznők életét figyelemmel kísérni? Még A kategóriás színésznőknek is csak egy-egy alakítása az, amiről érdemes lehetne és érdemes lenne véleményt formálni, de nekik sem a magánéletükről.

Régen voltak nagycsaládok. Ezeket aztán felváltották a faluközösségek. A városokban meg a társaságok, klubok, szalonok. Ott még volt tétje annak, hogy kiről milyen információ vannak az embernek, milyen konfliktusokat tár fel, és azokra milyen megoldásokat talál. Egy nagycsaládnál ennek komoly tétje volt, mert ezen múlhatott adott esetben a család sorsa, a családtagok élete is. A falunál is még volt tétje, mert ezen múlhatott a faluközösség fejlődése, nyugalma, rendje. A polgári társadalomban már csak nyomokban volt valódi tétje, de még ott is szegről-végről egymással együtt élő, egymástól függő, vagy legalábbis egymással kölcsönhatásban lévő emberek sorsáról volt szó.

Ez váltotta fel, üresítette ki és használta ki a bulvár. Hogy Harry herceg és a felsége között milyen a viszony, az semmilyen hatással nincs az életedre, semmilyen hétköznapi döntésedre, sem helyzetedre nem hat ki. Valójában nem ismered őket. Annyit ismersz, amennyit a bulvármédia eléd tár, ami nem hogy nem a teljes igazság, de gyakran annak az elferdítése. A bulvármédia meg patikamérlegen pontosan olyan információkat, olyan szavakkal, olyan sorrendben, úgy megszűrve, elrejtve vagy kiemelve, úgy összefűzve tálal fel, hogy az bizonyos fajta konkrét érzelmeket generáljon, ezekre trenírozzon. Sokféle ilyen érzés van, a felháborodástól az elérzékenyülésen át a meghatódottságig, pátoszig. Kvázi hozzászoktat ezekhez az érzésekhez, és éhessé tesz rájuk.

És mivel ősi ösztönöket aknáz ki, azt, hogy az ember ismerje a körülötte élők viszonyrendszerét, ezért működik is a dolog. Csak éppen nem a körülötted élők viszonyrendszerét ismered meg, hanem számodra vadidegen, az életed ügyes-bajod dolgaiban semmiféle szerepet nem játszó, és még csak nem is biztos, hogy a „megismertetett” formában valóban létező emberek viszonyrendszerét ismered meg. Tulajdonképpen még mi ketten is szorosabb viszonyban állunk, mert legalább ha ad-hoc jelleggel és ismeretlenül is, de ez alatt a kérdés alatt mégiscsak egy röpke párbeszéd alakult ki közöttünk, van valamiféle minimális hatásunk egymásra. Ehhez képest Harry herceg és Meghan sokkal inkább két vadidegen.

A bulvárral az a gond, hogy káros. Két káros hatása lehet. Az egyik, hogy vadidegen emberek – sőt néha inkább csak álarcok, szerepek, üres pózok – megismerése a veled valóban kapcsolatban álló emberek megismerésének a rovására mehet, tőlük vonja meg a figyelmet, így elidegenítő hatású. A másik káros hatása, hogy pontosan ezeket a trenírozott érzéseket meglovagolva tudnak olyan fogyasztásra ösztönözni – az érzéseid megfelelő irányításával, generálásával – amilyen fogyasztásra nem saját belső igényed, hanem általuk generált indíttatásod van. (A fogyasztás tárgya lehet termék, szolgáltatás, de akár ideológia, eszme is.)

Pont ennek a felismerésére akarna rávezetni a #3-as válaszom második fele. Lehet, hogy a bulvár fogyasztása miatt megszoktad, hogy felháborodj, hiszen annyi „felháborító”, meg „döbbenetes” dologról lehet olvasni, hallani a bulvárban – amit pont attól hiszel el, hogy úgy kezdődik, hogy „nem fogod elhinni” –, de azért próbáld végiggondolni azt, amit az előző válaszban írtam. Vagy láttasd be velem, hogy nekem érdemes lenne foglalkoznom a brit királyi család – vagy bármelyik királyi család – tagjainak ügyes-bajos dolgaival, értesd meg velem, hogy miért lehet bárki számára fontos vagy hasznos az, ha igenis nyomon kísérné és megítélné az ő életük alakulását.