Körül belül a tavalyi év végén kezdtem el verseket írni, kíváncsi vagyok az emberek véleményére. Szerinted milyen?

Kousei:A legkeményebb lelki fegyver

Az emberek általában csapatban járnak,

Mindenki ismeri azt, aki másokat bánt,

Ők olyanok, mint a negatív árnyak,

Kihasznál,majd könnyen magával ránt,

Aki ott rúg beléd, ahol a legjobban fáj,

Aki a saját lelki világával sem pár.

Kár! Ezek az emberek túl sokan vannak,

És kevesen jönnek rá esztelenségükre,

Ők olyanok, mint a fiókái a sasnak,

Ha bajuk van futnak a segítségükre,

Az ilyen ember manipulatív, a tömeg bohóca,

Hogy nehogy egyszer ő legyen a pojáca.

Lelki világa törhetetlen, ha arról van szó,

Jelleme fárasztó vagy inkább szomorító,

Csak magukat fényezik vezényszóra,

Ami persze a halgatójának nyomorító,

Ezek az emberek egy idő után károsítanak,

Lelkük úgy néz ki mint a homoksivatag.

Üres az ilyen ember, vagy szörnyeteg,

Ha nem vagy hozzájuk illő akkor, jaj!

Kiközösítenek, és te leszel a förtelem,

Ne várj utána segítséget csak bajt,

Így társadalmi életed kellemetlen lesz,

Ami majd őrültséghez vezethet.

Szóval ha ilyen toxikus embert látsz,

Fuss, és meg ne állj, mert ha megtalál

A személyiségével nagyon meggyaláz,

S utána marad neked már a kínhalál,

De reméljük hogy kínhalálod után

Nem talál az a szerencsétlen puhány.

2019.12.15

Kousei: Felismersz?

Ülök a fekete zongora előtt,

Mint akinek lába oda benőtt,

Arcomat eltakarja a kotta,

Mégis kinyilvánította,

A zongorázásban leli örömét,

Aki a hátam mögött ösztökél.

Bár ez a személy elment,

Nem máshová, mint a mennybe,

Mit a fekete, a fehér billentyűk,

Az egyik a tündércsengettyűk,

A másik meg a pokol kürtjei,

Oda mennek a lelki sérültsültjei.

Játszi könnyedséggel játszanék,

Ha a szemeidben látszanék,

De ennek már nyoma sincs,

Lelked itt már gondolatkincs,

Egyszerűen nem hallom már,

Nem vagyok a zongorával galambpár.

Mély pont ez az életemben,

Lent vagyok a mély félelemben,

Nem tudok innen kitörni,

Nem tudlak téged félresöpörni,

Hisz te mutattál nekem példát,

Nem akarom,hogy veszítse a célját.

A fejembe még mindig létezel,

Nem segítesz, hanem kérdezel,

Köze sincs a fejembe lévő énednek,

Amit kérdez se mondanám értékesnek,

Láttni szeretnélek téged még egyszer,

Bárcsak el tölthetnék veled még egy percet.

2019.12.13