Hogy lehet ket idegen nyelvet magas szinten beszelni?

Értem. Egyébként ha segít, arra figyelj, hogy minden nyelv a nyelvtana és szavai alapján ritmizál, úgymond "énekli" a saját nyelvét. Minden nyelvnek saját gondolatisága van. Te is ismered a példát, amit most mondok, ha magyarul mondod hogy ő, akkor a magyar gondolatiságba beleférhet egy humor is, hiszen nem tudni nőnemű-e vagy férfi akire gondolunk. Stb., stb.

Egy spanyol azért is hadar mert sok szóval fejezi ki magát érthetően, sok a hosszú és több értelmű szó, stb.

Próbáld ezt a logikát figyelni, könnyebb lesz bármilyen nyelvet elsajátítani.

Már-ki

Ez jó. Visszatérve a németre, a névelők és a praepositiók vonzatai miatt nehezebb alapvetően a német, de a beszélt nyelvben, úgy mint az angolban nem használják az összes igeidőt, csak ritkán. Minden nyelv egyszerűsödik, ezt tudjuk.

Már-ki

Valószínűleg ismered a módszert, de lehet hogy nem. Régen a nyelvtant erőltették, mellette tematikusan szavakat, de az életszerűségtől távol állnak. Mára rájöttek, egy jó ideje hogy inkább tudja valaki kifejezni magát, aztán jöhet a nyelvtan.

Ha jó a nyelvérzéked, a következőt javaslom. Ha nem sürget az idő a némettel (állás, stb.), akkor tanulj meg helyesen leírt olyan mondatokat, amiket minden nap használsz, vagy sűrűn. Például: mindjárt jövök. Mondd már! Mikor jössz haza? Megyek ebédelni, aztán felhívlak.

Ehhez hasonlók. Ezeket tanuld meg nyelvtanilag helyesen, jó kiejtéssel, mindegy melyik tájnyelvben. Gyakorold a magyar helyett, először a rövid mondatokat, aztán fokozatosan a hosszabbakat.

Az egész tematikát most itt nem írom le, mert ebből mások fognak megélni, de szerintem te intelligens ember vagy, tudni fogod hogy utána hogyan csináld, hiszen már angolul tudsz. Próbáld ki, hogy rutinszerűen, gondolkodás nélkül németül mondd, amit hirtelen mondani akarsz. Menni fog.

Már-ki

Ja, de aztán jön az, amikor már úgy érzi hogy jól megy a nyelv, akkor kell kimenni, és akkor újból kezdődik minden, de már nem kell szenvedni, mert tudod hogy miből kell átalakítanod az élő nyelvvé. Aztán nyelvvizsga. Mert akkor már nem ér meglepetés.

Már-ki

Hát igen, ahogy mondod. Emellett még hozzájön az ember igényszintje. Mikor egyetemista voltam, vizsgák után elmentünk inni, jó kis kocsmákba, megismertem életmód szerinti ivókat. Az évek során megismerkedtem jobban velük, de mivel részegen is választékosan beszéltem, kissé ki akartak nézni, de aztán elfogadtak.

Angol nyelv. Talán a legkevesebb figyelmet az angolra fordítottam, mert Pesten egy kanadai lány az élettársam volt, úgy éreztem easy go minden. Aztán évekkel később volt egy angolul megtartott előadásom a szakterületemen belül. Képzeld el, a magam mércéjén felül is teljesítettem. Az előadás után vacsora volt a többi előadóval, majdnem mind idegen ajkú volt. Szóval vacsora. Habár eléggé gourmanként állok a főzéshez, mégis lefagytam a vacsorakor, a többiek mondták hogy miket szeretnek, azt hiszed értettem belőle a sajton meg az alap dolgokon kívül bármit is? Azt hitték, hogy ha ilyen szinten, szakterületen belül ilyen minőségi előadást nyomtam le, hát akkor belelendültek, nyilván tökéletes mindenben a tudásom. Akkor értettem meg, hogy hiába tanultam meg a barátnőmtől a főszerek, élelmiszerek nevét angolul, egyszer csak ott, a vacsorán, az előadás utáni nagy megkönnyebbülés után legszívesebben semmilyen nyelven nem akartam beszélni. És azt is elfelejtettem amit tudtam, mert Eileen ugyan megtanította a szavakat, de alig használtuk, mert vagy én főztem vagy ő, együtt alig, étkezési párbeszéd választékossága így szegényes volt.

Szóval vannak lehetőségek. Görög vér is van bennem, alapból három nyelvet tanultam meg beszélni gyerekként. Aztán jött a többi ilyen olyan szinten, ezért néha Eileen-nal keverten beszéltünk egyes esetekben, mert én megtanítottam görögül, és akkor sem magyarul mondtam neki valamit - értett magyarul valamennyire -, hanem görögül. Aztán rákérdeztem, hogyan mondjuk angolul.

Sok játéklehetőség van, amikor több nyelvet beszélsz. Igazán élmény.

Már-ki