Miért utálok meg mindenkit? (Többi lent)

Lehet velem van a baj, de senkivel nem tudok hosszú távon jóba lenni. Minden ember valamivel elkezd idegesíteni több idő után. Nagyon könnyen összebarátkozom emberekkel, de hamar vége is lesz kb minden barátágomnak. Vannak olyan barátaim, akikkel csak ritkán találkozom, őket nyilván bírom. De van pl. hogy valakivel nagyon jóban leszünk, minden nap beszélünk, és aztán egyszer csak rájövök, hogy mennyi minden zavar benne, és utána már csak idegesít.

Írok egy példát: A legutóbbi eset most volt. Év elején nagyon jó barátnők lettünk egyik osztálytársammal, folyton egymással voltunk, nagyon sokat beszélgettünk, nagyon megimádtam. Bizalmas dolgokat osztottam meg vele. Aztán azon gondolkoztam, hogy igazából ilyen jó barátnőm még nem volt, és hogy ő a legjobb barátnőm. Október elején még nagyon szerettem, október közepén is, de már kezdtem kételkedni, október végén meg rájöttem, hogy mennyi minden zavar benne. Először azt vettem észre, hogy engem lenéz, és csak magáról tud beszélni, hogy engem alig hallgat meg, hogy mindig ő dönti el mit csináljunk, van hogy én mondok valamit és le se szarja. Elkezdtem tőle távolodni, rájöttem hogy totál félre ismertem. Ha a suliban nem vele vagyok hanem valaki mással, ő utána olyan megvetően néz rám, mintha megöltem volna valakiét. Nem tudom hogy mióta van beleszólása abba hogy én kivel beszélek. Hogyha neki kell menni valahova, és kér, hogy kísérjem el, és elkísérem. Hogyha én kérem meg ilyesmire már vágja a pofákat. Most már nagyon nem szimpi, ezért egyre kevesebbet vagyok vele.

Ez nem elsőre fordul elő, már nagyon sokszor volt ilyen. Mindig úgy volt, hogy én utáltam meg az adott félt, én hagytam ott, én vesztem össze vele, és soha nem fordítva, de mindig meg volt az okom. Velem lenne a baj? Miért nincs egy hosszú távú barátságom se? Valakivel volt már ilyen? Vagy valami hasonló?

16/L