Dietetikus írhat fel olyan gyógyszert ami a dopamin-szintet mesterségesen magasan tartja, azért, hogy le tudjak fogyni tőle?
Én nem kertelek, kimondom: Szenvedélybeteg vagyok. És mint ilyen, nem lehet róla "lejönni" egyik napról a másikra (ahogy a drogosok és az alkoholisták sem tudnak), csak míg a drogosoknak külön programok vannak, az alkoholistáknak is ott az Anonim Alkoholistás program, addig az evés és cukorfüggőséget leszarják. "Ne egyé' oszt ennyi" bögöfik rá vagy még jól ki is gúnyolnak érte. Pedig ez is komoly dolog, de most nem ezért vagyok itt, ez csak a háttértörténet.
Nem tudom a biokémiai folyamatokat, de mikor fogyókúrábaa kezdek, furcsa jelenség történik. Az első még kellemes is, mert "hasznos", név szerint, hogy nem vagyok éhes. Első napokban még igen, de aztán eljutunk oda, hogy délután kettőig nem is eszem, akkor is csak azért mert, már "tényleg kellene valamit..." Fogyásom ilyenkor gyors, heti 5-6 kiló is összejön (és mindezt úgy, hogy egy pici csoki és almalé ilyenkor is van, igaz nem sok. Bár alapból is sok vagyok). Aztán jönnek a nem túl jó mellékatások. Az egyik ilyen a teljes motiválatlanság, a boldogság mint olyan örökké felejtős, rosszul alszom és olyan cselekedetek sem okoznak örömet amik előtte igen (masztubálás például). Minden csak úgy VAN. Egész nap csak a lefekvést várom, hogy elmondhassam, hogy letudtam egy napot. És később derül ki, hogy elég egy pöccintés és zuhanok vissza a csokoládé, cukros üdítők és a sós snackek világába. És az első nap mikor visszaazuhanok valami olyasminek tűnik, mint a drogosnak mikor visszatér az anyaghoz. Felpörgök, eufória, "tüzijáték" maszturbáláskor, táncolok zenékre, tök jót álmodom, átmeneti optimizmus... Szóval minden remek. Aztán jön a baj, tipikus függő hozzáállás, hogy "eh ma még eszem egy csokit meg iszom egy kis üdítőt"... Csak szépen nő az adag és a végére brutálisan sokat zabálok ilyesmit.
És megint eljönne a leállás ideje, de valahogy nem megy. Tegnap - szégyen ezt elmesélni - olyan melankóliával ébredtem hogy semmi nem volt jó. Ezt bírtam egy ideig, aztán elmentem a boltba egy táblás csokiért "bosztom és szépen leállok" gondolattal. Ez történt 11 órakor. Ettem pár kockát egész jól éreztem... Aztán még egy még egy, még kettő... Aztán bekattantam :( Úgy ahogy van az utolsó három sort benyomtam és nem éreztem mást, csak hogy "MÉG AKAROK"... 1 órára megzabáltam az egészet. Ez undorító. És még este is vettem egyet hazafelé el is fogyott az is.
Hosszú - nagyon hosszú (2014 októberében sírtam utoljára, azóta ha úgy érzem magam mint régen akkor, csak vihogni tudok... De ilyen őrült hisztérikus röhögés) - idő óta először tudtam elsírni magam, a szuicid gondolatok megrohantak.
Fel kell keressk egy dietetikust, remélem tud segíteni és nem a "ne egyen cukort oszt jóvan na takaroggyon, mer' más dóóógom van" jellegűen eltakarít, vagy kitaláljaa hogy egyek almát(nem bírja a gyomrom, ha almát eszem rámtör a gyomorégés, ez már kiskoromban is így volt, bár sok más gyümölccsel is így vagyok).
Nade. Sajnos nálam így a kövérség lelki eredetű, mert fizikai éhségem nincs a fogyókúrák idején. Pár éve 2 hónap alatt simán leadtam 30 kilót, igaz akkor még tudtam magamnk hazug reményteli jövőképet festeni, most nem.
Más szenvdélybetegséggel nem szeretném ezt kiváltani. Az alkoholizmus apám miatt utálom, a dohányzás nagybátyám halálát okozta, a drogoktól félek igazából (még a legbénább droggal indításból is 1000%, hoyg 2 hónapon belül crystal meth-ezés lenne nálam. És nem szeretném a családomat egy drogossal súlytani. Akkor már inkább a gyors öngyilkosság).
Olyan szer kellene ami "legális", "orvosilaag tesztelt" és jókedvet, motivációt ad az élethez. Mert ezek nekem nincsenek. Ha sok időm lenne leírnám mi és hol ment tönkre bennem, de sajnos most nincs.
válasza:#1
Elég az is, ha megmondja, hogy melyik orvos foglalkozik ilyesmivel. Igazából mindegy, csak javítsnak meg.
válasza:Ahogy nézem, két baj van, akaratgyenge vagy és eszetlenül csinálod az egészet. A zabálásból koplalásba váltasz, aztán vissza, ahelyett, hogy egy kiegyensúlyozott étrended lenne. Heti 5-6 kg-ot nagyon drasztikus koplalással lehet esetleg elérni. Ettől aztán nem csoda, ha rosszul érzed magad rövid időn belül. Utána meg persze nekiállsz zabálni, a tested is ki van éhezve, naná hogy magadba tömsz mindent.
Kezdj el egészségesebben táplálkozni. Nem kell éhezni, csak leginkább zöldségen, gyümölcsön és húson kell élni. Bolti készételeket, nasikat, üdítőket el kell felejteni. Mellé nekiállsz mozogni, és jól fogod magad érezni. Igaz, havi 5-6 kg-ot fogsz fogyni a heti helyett, de az legalább tartós lesz.
válasza:Koplalsz cukrokkal (almalé és csoki), és csodálkozol, amikor már x ideje nem ettél semmilyen hasznos tápanyagot tartalmazó ételt (fehérje, zsír, vitaminok), hogy nem bírod tovább?
A cukorfüggést úgy tudod kezelni, ha a jelenleginél több fehérjét (hús, tojás stb.), egészségesebb zsiradékot (pl. kókuszzsír, olivaolaj), zöldséget és gyümölcsöt, olajos magokat eszel. A gyors szénhidrátokat, cukros-lisztes ételeket, nasikat, műkajákat lehetőleg csökkentsd minimumra, üdítőt ne igyál, csak vizet. Ha így eszel, hamarosan csökkenni fog a szénhidrátéhséged, és a közérzeted számottevően javulni fog. Szedhetsz vitaminokat is kiegészítésképpen, a króm a cukor iránti vágyat csökkenti, a D-vitamin segít a depresszió leküzdésében. Elképzelhető, ho
válasza:#3 és 4
Félreértettetek egy dolgot. Én a diétában nem csak almalevet meg csokit (vagy épp a nagy semmit) eszem/ettem. Éhes sem voltam soha - egyedül lelki szinten hiányzott a dolog... Az a bizonyos "valami kis öröm" az életben ami akkor elvétetik tőlem és mivel a libidómra is kihat, azok a napok kegyetlen egyhangúságban és boldogtalanságban teltek el.
Leírom az akkori "kajamenetrendet". Szerintetek ez brutális volt?
Reggeli: 60 gramm rozskenyér, 60 gramm felvágott, 1 paprika
Tízórai: Valami randomság, olyanok, mint 2 dl natúr joghurt meg egy abonett-kenyér
Ebéd: Zöldségleves, párolt csirkehús, párolt zöldség (minden nap)
Uzsonna: Kb pont mint a tízórai, de mindig más.
Vacsora: 60 gramm kenyér, 60 gramm felvágott, 1 paprika és egy kis sajt.
Ennyi. Testvéremnek kötelező ezt ennie (orvosi/dietetikusi utasítás), különben meg is halna 3 éven belül. Mi meg elkezdtük szintén ezt enni... Hát egyelőre ez egy bukás.
De a lényeg, még mindig nem a fizikai szint, hanem a lelki függőség. Én sajnos emiatt "zugeszem". Minden stimmel rám amit az alkoholistákra/drogosokra írnak, csak nem a drog vagy az alkohol ami van...
De ezt a következő írásomban, feltéve ha van itt még valaki. Ha nem akkor új kérdést írok majd ki.
Na, rákerestem. Sajnos cukor és csokoládéfüggőséggel nem foglalkoznak sehol... Általában ennyivel letudják, hogy "Evési zavarok: Bulímia, Anorexia nervosa." - hát... A bulímia eleje még igaz is rám: "A bulímia falási rohamokkal járó kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt igen nagy mennyiségű étel - jellemzően édesség - elfogyasztására képes." - de hányatni nem hányatom magam és innentől a cikk már nem jó a számomra, mert csak ezzel a részével foglalkozik. Habár koplalni már koplaltam miatta... Hmmm...
Na, de vissza szenvedélybetegségek cikkhez.
Az okok:
"Genetikai hajlam, ha a családban valamely családtag szenvedélybetegségben szenved, örökölhető a betegség."
PIPA sajnos. Apám alkoholista, nagybátyám láncdohányos, nagyanyám gyógyszerfüggő, nagyapám munkamániás. A genetikám 100% hogy tartalmazzaa az erre való hajlamot.
"Gyermekkori traumák, elhanyagoló vagy túlvédő szülői attitűd, negatív környezeti hatások."
Pipa. Apám hatásai, verések, bújkálások, hazugságok, titkolózás, sokszor értelmeten büntetések, mert "túl hangosan vetté' levegőt" magyarázatokkal. Van még más is, de kevés a hely.
"Mély, bensőséges interperszonális kapcsolatok hiánya, feldolgozatlan veszteségek."
Szülői szeretet az úgy kimaradt, barátaim nincsenek, zárkózott vagyok és nem vagyok képes szerelmes lenni (2 bukott kapcsolatszerűség után kijelenthető)
"Probléma megoldási inkompetencia érzése, munkahely elvesztése vagy túlhajszolt életvitel, stresszhelyzetek."
Újabb pipa, ha ez tulajdonképpen megegyezik a "semmire sem vagyok jó" érzéssel.
"Felnőttkori krízisek, traumák, gyász, válás, munkahely elvesztése, családi kapcsolatok megváltozása, betegségek, feleslegességi érzés kialakulása."
Naponta érzem, hogy nem vagyok már fontos senkinek, nem vagyok pótolhatatlan és mindenki ellenne nélkülem.
Életkori szakaszok váltása, pl: klimax, kapuzárási pánik, gyerekek leválása."
Életkori szakaszváltásnak számít a "most kellene önállósodni, de nem tudok" is? (Spékelve azzal hogy úgy érzem hogy itt fogok megöregedni anyámékkal?)
Valahogy ez a zavaró ebben, hogy nincs kivel beszélgetni róla, nem találok fórumot az ilyesmiről. Drogosoknak, alkolistáknak, cigiseknek van, de nekünk nincs... Max az anorexia-bulímia kettős amiről lehetne, de az én problémám nem ez. Semleges fórumokon pedig a válaszként kapott "foggyá le dagadék, más is eszt csinájja" szerű vélemények nem igazán hasznosaka.
válasza:Ezek szerint tényleg félreértettelek, bocsi. A leírt étrend nem rossz, de ha minden nap ezt kell enned, nagyon egyhangú, (bár nem írtad, vannak-e más variációk).
Az 5. válaszomban írtakat így is fenntartom. Emellett a terhelt családi háttér és sivár szociális élet is belejátszhat a dologba, nyilván az édességeket szeretetpótlékként is használod.
Mindenesetre itt egy link, talán hasznos lehet neked ez az oldal, ha másra nem, arra, hogy feltárd a függőséged okait. Van hozzá egy könyv is, netről is le lehet tölteni.
És ezt is olvasd el:
gapsdiet.hu/2012/06/inyencseg-vagy-mereg/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!