Most akkor a cukor öl vagy nem öl?

Nem öl, akkor jóformán nem lenne élő ember. Cukor alatt amúgy mit értesz? De még a répacukor sem öl, nagyobb mennyiségben sem, csak egészségtelen s nagyon hosszú távon gondokat okozhat, ez persze genetika kérdése is, van, aki extrém rossz étrend és rengeteg dohányzás, ivás mellett is makkegészséges öreg lesz...

Mindenesetre én kerülöm a normál cukrot. A fogamnak sem jó, az inzulinszintemnek sem, a szálkásításomnak sem tesz jót...

Ölni nem öl, de érdemesebb inkább mézet vagy barnacukrot használni. Nem kell egyik szélsőségbe sem esni, tehát kerülni kell a túlcukrozást, de azért lehet cukrot enni.

A kávét sokan azért isszák sok cukorral, mert a legtöbb helyen ihatatlanul szar, keserű kávét adnak. Érdemesebb jobb minőségű kávét inni, és akkor a cukrot csökkenteni lehet vagy el lehet teljesen hagyni.

Sajnos lassan ez kérdés plátói lesz, megoldotta állam bácsi és társai helyettünk. Mivel szinte már nem is létezik olyan termék a boltban, ami hozzáadott cukrot tartalmaz.

Eltűnt pl. a kóla (iható, cukros verziója), én pl. két hónapja szerbiába járok normális ízű üdítőt venni.

Az összes, korábbi "cukros" üdítőital vagy teljesen cukormentessé vált, vagy édesítő szerrel lett kiegészítve. A létező összes tasakos savanyúság édesítőszeres, a befőttek, de még a cékla is édesítős. Lassan minden ehető és egészséges termék eltűnik a polcokról, csak figyeljétek...

Meg aztán nem mindegy, mit értünk "cukor" alatt!

Mondjuk nagyanyáink korában igazi cukorrépából gyártott süveges cukrot, esetleg később ennek finomított, kristályos vagy porrá őrült, esetleg kockákba préselt változatát, netán a módszerváltás óta a klasszikus cukrot fokozatosan lecserélt ipari csoda-készítményeket?

A kérdést úgy tenném fel, hogy "a répacukor ártalmasabb, vagy az édesítőszerek"?

Ugyanis az ízváltozást leszámítva én innám az édesítős italokat, ételeket - ha egészséges, természetes módon lennének édesítve. Mondjuk hazai, tiszta és igazi mézzel (tudom, több kell bele és így már túl drága...) vagy a nem is olyan drága sztiviával, olcsón termeszthető, a jég hátán is megélő csicsókából nyert inulinnal lenne édesítve. De NEM!!!

Természetesen vacak izű és vitatott, helyenként betiltott szacharinszármazékok, (pl szukralóz)) bagy a még vitatottabb utód-vegyszerek, mint aceszulfám-K, aszpartám, Na-ciklamátok, illetve származékaik. Milyen jó és egészséges dolog ez. Milyen kár, hogy míg déd és nagyszüleink, vagy 70..80 feletti szüleink esetén a cukorbaj hálni járt a népbe, a mai korszerű édesítőszereken, kukoricaszárból nyert korszerű, méz állagú "izocukor szirupos" kénsavas-ólmos módszerrel feltárt vackokon felnőtt nemzedékeknek meg egytől egyig oda a hasnyálmirigye, jobb esetben az utolsókat rúgják a benne lévő, inzulint termelő béta sejtek. E közben osztják az észt a bölcsek magasról, hogy milyen jó ez nekünk, ahogy ők megoldják. Együk a keményítős rántásos főzeléket, meg a korpás kenyeret és a cukormentes ételeket ezentúl.

Pont, mint anno a szívbarát margarinnál, amivel egy generációt tettek koleszterinbeteggé. - Ma már értelmesebb államokban szerencsére kezdik ismét a jó öreg vajat preferálni. Olyan ez, mintha direkt csinálná valaki, vidáman a kezét dörzsölgetve, mert a cukorbaj leginkább idős korban öl, mikor már gond van a munkaképességgel, az egészségügynek és a TB-nek meg teherré válik az ember...

Azt nem tudom, hogy a ma kapható kristálycukor valóban öl -e, mert nem tudni, mi a fenéből csinálják, hogy még nagyobbat kaszálhasson az ipar rajta. Azt viszont tudom, hogy az olcsó izocukor(-szirup, fruktóz-laktóz-szirup) olyan hosszú láncú keményítő molekulák véletlenszerű széthasításával jön létre, ami az ellenőrizhetetlen, véletlenszerű hasadás miatt bőven tartalmazhat káros molekulaláncokat is. Vagyis a cukorszirup, nevével ellentétben nem tiszta cukorból van, hanem egyfajta cukorturmix, cukorszerű dolgokkal keverve.

A mézet jobban pártolóknak: Nyugalom, a jó minőségű mézet is ezzel a csodasziruppal szokták keverni, így "átlagos minőségű méz" lesz belőle, azaz bolti forgalomra alkalmas. Nyilván a tiszta mézet meg a felső tízezer asztalaira szánják, nem a köznépnek, mert oda nem jut belőle. Kínai kivitelben meg ez a szirup maga "a méz", persze némi aromával és állományjavító anyaggal harmonizálva. Jó szándékú zümikét az ugyan sose látott, legfeljebb a piaci légy köpte be. Mondjuk amivel permeteznek arrafele - lehet, hogy jobb is...

Milyen boldogan, másoknak is ajánlgatva eszik sokan, "mert egészséges"... Az a méz, -amit magad pörgetsz a kaptárból- persze az is. Akkor is az, ha a termelőtől veszed, aki előtted pörgeti, ha láttad, hol voltak a méhek és ott mikor és mivel permeteztek. Minden más meg bizalom és hit, és lottó ötös kérdése...

A módszerváltáskor kiváló élelmiszerügyi laborhálózataink voltak, kellő számú ellenőrrel. Azóta mérhetetlen sokféle termék megjelent a piacon, miközben a teljes laborhálózatot meg leépítette az állam. Lényegében bécsi laborokba küldik azt a kevéske véletlenszerű mintát, amit vesznek a megmaradt ellenőrök. Vajon kinek szolgálja az érdekét? Mert hogy nem a mienket, annyi szent.

Pont olyan ez, mint a váltás óta ihatatlan ivóvizünk, amit előtte finom volt és az egyik legjobb a környéken. Csak épp eladták a vízközmű hálózatot és azóta drága is, meg rossz is - de nagyszerű üzlet a vízműnek és a palackos vizet forgalmazóknak, hogy eladják azt, amit egyébként alanyi jogon mindenki megkapott.

Így megy ez ma barátaim mindennel, a cukor(talanító)maffia se kivétel ez alól...

Visszakérdezek: szerinted a kígyóméreg öl?

De segíteni szeretnék: MINDEN halálos lehet, csak MENNYISÉG kérdése.