Hogy lehetne lefogyasztani? A barátnőm fia 14 éves,175 cm magas és 105 kg. Anyuka egyedül nevelte, elétette a reggelit, ebédet, vacsorát. Olykor az ágyába is vitte.

Nem utálom. Van neki biológiai apja is, aki szintén szeretné ha lefogyna. Drasztikusan nyomja a szöveget, hogy miként kellene etetni, mozogtatni a gyereket. Csak sajnos ő külföldön él, a gyerekkel csak telefonon tartja a kapcsolatot, max évente találkoznak egy hétre. Anyuka nem tartja be az apuka kéréseit sem régóta.

Én most hogy tudnék hatni a páromra, ha a gyerek biológiai apja sem volt hatással rá? Hiszen nem az én gyerekem. Azt meg senki nem várhatja el tőlem, hogy úgy szeressem, mint a saját gyerekemet. Ha alakítható a gyerek, akkor szeretni tudom és nem lesz gond ezzel soha. De ha nem alakítható, reménytelen az egész, akkor képtelen leszek szeretni.

Igen, mondjuk 14 éves gyerektől még nem várható el, hogy nyáron elmenjen dolgozni egy kis zsebpénzért. Sajnos ez a gyerek úgy lett nevelve, hogy semmit nem kell csinálnia otthon. Nem is tud. Nem tudja hogy kell porszívózni, vagy takarítani. Semmi nem volt rá bízva. A szemetet ugyan leviszi, ha hosszasan kéri az anyja, de ha vissza feljön a 3. emeltre, akkor kidöglött. Ennyi max. amit megtesz otthon és azt is hetente mondjuk 1-szer. nagyon el lett cseszve a nevelése, sajnos én is látom.

Mivel ebbe nem volt beleszólásom eddig sem (pár hónapja ismerem csak), és ezután sem lehet különösen, ezért fájó hogy vagy elfogadom a helyzetet, vagy odébb állok. Lehet hogy nem éri ez meg nekem. Magamban idegesít a gyerek, és ez nem normális hosszútávon.

Kiakadtam ma.

Ti mit tennétek a helyemben?

Anyuka hagyja, hogy a gyerek egyen olyan dolgokat továbbra is, ami hizlal. Lehet hogy nehéz a gyereknek kibírni tömény kaja nélkül, mert a zöldségeket utálja, de kikönyörgi, hogy ehessen még. Anyuka megkérdezi, hogy mit szeretne enni másnap ebédre, és ha az valami hizlaló, akkor is azt főzi anyuka. Számítógépezésben pedig nincs előrelépés. Ugyanúgy anyuka megengedi a napi 10 órás számítógépezés.

Én már belefáradtam. Közben anyukával-azaz párommal továbbra is jól megvagyunk. Szeretem.

Így hallani sem akarok közös jövőről egy lakásban a gyerekével. Ez az állapot így sokáig nem tartható fenn, ezt érzem most.

Nos, a nagy "elhatározás" után jött a valóság. A gyerek 1 hónap alatt megint felszedett 2 kilót.

Sajnos, amikor látom hogy reggelire anyuka elétesz 2 nagy melegszendvicset, vastagon megkenve tejföllel, akkor elszomorodom nagyon. Látom, hogy elég lenne neki 1 db is. Anyuka még a végén megkérdezi, hogy "Kérsz még?", amikor a gyerek látja hogy van ott még egy harmadik szendvics is.

Ilyenkor megfordul a fejemben, hogy miért nem keresek egy kevésbé problémás nőt magamnak. A számítógépes játék jelenleg napi 4-5 óra, hétvégén 10.(!)

Tehetetlennek érzem magamat. Ha én lennék az apja, akkor a számítógépet eltüntetném teljesen. Lenne egy laptop, amit akkor használhatna mellettem, ha sulihoz kell valami. Befejeztetném vele teljesen a számítógépes játékot. A végén lehet hogy ez lesz a feltételem a további kapcsolatunknak, mert nem fogom tudni így felvállalni a gyerekét.