Miért jobb többszőr keveset enni, mint napi egyszer?

Kicsit hasonlóak vagyunk, kérdező :) Nagyon éheznék sok kis evéssel, s úgyis teleenném magam este, mert nem vagyok az a fajta, aki éhezteti magát.

Bár nekem sajna napi egy evés nem elég. Pedig a kalóriakeretem egy jóllakásra ha elég... Azért van megoldás: szinte a teljes kalóriakeretemet ebédre eszem (jó, néha többet, de akkor nem fogyok) s kb. 3 óra múlva, még nem éhesen eszem még egy aprót. Így, ha az étrendem is jó, egész nap pompásan jóllakott vagyok :) Minden más esetben éheznék ennyi étellel.

Az inzulin nem izgat, mivel ha az egész ételemet egyben tolom be, az sem okoz akkora inzulinválaszt, mint az átlagember legapróbb étkezése... Kevés szénhidrátot eszem (az is zömmel zöldség, olajos mag, tojás - van benne, csak kevés, no) és fehérjét is csak amennyit kell s nem akármilyet. A zöldség és a sok zsír is csökkenti az eleve kicsi inzulinválaszt...

Jó, ha a testünkre hallgatunk. Az enyém UTÁL keveset enni (éhezem úgy, még ha evés előtt jóllakott voltam is) s az időpontra is háklis, hát még az étrendre... Pár dolgot lehet mondani a helyes étrendről, az ember testműködése alapján, de a többi nagyon emberfüggő. Kinek sok szénhidrát kell, kinek kevés s ugyanez a zsírral. A fehérje kevésbé szór, abból elengedhetetlenül szükséges bizonyos mennyiség és nem jó a túl sok, van szórás, de nem olyan óriási, mint pl. hogy egyik ember 5, a másik 1000 gramm napi szénhidrátkerettel működik jól tizensok évig s tovább...

Nem tudom, mások hogy vannak vele, nekem súlytartáskor nem annyira fontos az étkezések száma. 5-tel sincs gond (csak korai reggeli ne legyen. 11-kor már kibírnám), de ha kalóriadeficitet kell tartanom éhezés nélkül, akkor bele kell adni apait-anyait s ahogy már írtam, maximum egyszer éhezhetek meg (megfelelő étrenddel sosem éhezem meg, csak azért eszem, mert kell).

Mivel kissé paranoid vagyok az aminosavakkal kapcsolatban, utánanéztem ennek is. Nem mintha laikusként meg tudnám ítélni, de még jó, hogy a tapasztalatok is azt mutatják, mint a cikk, amit találtam. A napi egyszeri evés még valahogy OK, a hosszabb böjtölés azért már bontja az izmot, nem tud mit tenni a test. Van, aki heti egyszer 36 órán át nem eszik, gondolom, annál is van egy kis izombontás, csak könnyen és gyorsan visszaépül, az izommemória jó dolog.

Ami az első elképzeléseit illeti, kismilliószor végeztek már kísérleteket s az jött ki, hogy az összbevitel számít, az nem, hogy hány darabkában eszi az ember az ételt...

S ugye, aki olyan, mint én, hogy több darabban többet eszik, mint 1-2-ben, az nem csoda, ha sok kis étkezéssel nem fogy, 1-2 naggyal pedig simán. Már ha nagynak nevezzük a szánalmas kis 1500-1600 kcal-omat. Ez elég minimális étel, ha engem kérdeztek... Sokkal nagyobb ebédeket tartok néha, ha békén hagynak.