Lehet valami következménye a hánytatásnak? Vagy csak egyszerűen megszabadulok a felesleges ételtől?

A gyomorsav, ami képes feloldani szinte bármit, annyira mar, na ez mind visszafele jön, amikor hánysz!

Tönkremegy a nyelőcsöved, torkod, fogaid.

nem írta még ide senki de közlöm ezt BULÉMIA-nak hívják és ez egy nagyon súlyos betegség!! vannak akik belehalnak. persze nem egy hónap alatt évekig elszenvednek vele de ez nagyon káros dolog és pszihés eredete van. keress fel orvost vagy pszihológust

A bulímia falási rohamokkal járó kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt igen nagy mennyiségű étel elfogyasztására képes. Ez törvényszerűen elhízáshoz vezet, amit elkerülendő a beteg önmagát hánytatja, hashajtókkal vagy eltúlzott fizikai aktivitással él. Hányás után a beteg ismét szenved, az evési kényszernek csupán néhány óráig tud ellenállni, majd ismételten étkezik, és önmagát hánytatja. A betegség súlyosbodásával az étkezések és hányások között eltelt idő egyre csökken, a kényszer eluralkodik a beteg kaotikussá váló életén. Így például a beteg képes az ételmaradékot kiszedni a szeméttartóból vagy akár lopni, hogy kényszerét enyhíthesse. Viselkedésüket többnyire visszataszítónak tartják, és szégyellik magukat miatta.

1. Egyszerű bulímia

Az egyszerű bulimia nervosa 18 éves kor körül kezdődik. A betegek kórelőzménye nem jellegzetes. Többnyire önmagában bizonytalan, önérvényesítésre kevésbé képes személyiségek. Iskoláskorban könnyen kötnek barátságot, és gyakorta népszerű személyiségek. A betegség elindítója többnyire párkapcsolat megromlása, amiért a beteg önmagát okolja, és esztétikai kifogásokat keres önmagában. A kalóriamegvonás célja tehát az önbecsülés visszaszerzése. A fogyókúra többnyire nem túl eredményes. A hánytatás célja is a testsúlycsökkentés hatékonyságának fokozása. Minél erősebb a kalóriamegvonás, a szervezet annál erősebb éhségi rohamokkal válaszol. Minél gyakoribbak az éhségi rohamok és a hánytatások, a szervezet éhségközpontja annál pontatlanabbul működik, és az éhségi rohamok elviselhetetlenné válnak. A testsúly alig csökken, de az étkezési szokások annál rendezetlenebbé válnak. Vélhetően nagyon sok az eltitkolt, enyhe eset, amikor a nők nem fordulnak orvoshoz, ez viszont rontja a betegség prognózisát. Az orvosi segítség igénybe vétele először a húszas évekre tehető, amikor a nő férjhez megy, gyermeket szeretne, de aggódik amiatt, hogy rossz szokásaival árthat a magzatának.