Szerintetek mikor kell enni?

Sokszor az ember nem is igazából éhez (pszichikai éhség), hanem csak szomjas. Ha én éhes vagyok, mindig iszok egy bögre vizet, várok 10 percet, és ha még mindig éhezem, akkor eszem.

Mondjuk a legegészségesebb az volna, naponta sokszor, kis adagot eszünk. Így nincs éhségérzet sem.

Ha nincs semmi étkezési zavarod, nincs gond a súlyoddal, egészségeddel, akkor egyél, amikor éhes vagy.

De van, aki nem érzi, hogy mikor éhes, csak úgy eszik össze-vissza. Vagy muszáj pl. betegség miatt meghatározott időpontokban ennie. Illetve, akinek diétáznia kell, annak is jobb, ha van egy napirend az étkezésre is, és aszerint eszik.

Leszámítva azt, amikor a delikvensnek gondot vannak az éhségérzetével... Pl. a tinilány előadja, hogy ő remekül jóllakik napi 500 kalóriával (sikeres önszuggesztió)...

Amikor éhesek vagyunk. Hogy mikor vagyunk éhesek, abban azért nagy szerepe van az étkezésünknek... S egyénfüggő is.

Kinek ez jó, kinek az.

Hozzám pl. majdnem teljesen passzol a ketogén diéta, namármost ez azt jelenti, hogy 2-3 alkalomnál semmiképpen nem eszem többet, mert nem kell. De amikor máshogy ettem, akkor is ritkán laktam jól egyszerre 800 kalória alatt, amiből eléggé látszik, hogy túl sok evéssel necces lett volna fogyni (az nem úgy megy, hogy ha gyakrabban eszem, akkor piciket. nálam nem).

Ketogénben még sokkal egyszerűbb, a zsír remekül laktat és ha a testnek energia kell, ott a tárolt zsír, ami a hormonszintek miatt jól hozzáférhető és a test már zsírból szerzi az energiát, nem szénhidrátból. Az izmok sincsenek veszélyben, ha normálisan eszik az ember (de ehhez nem kell napi sok evés)... Teljesen kényelmes, ha valaki bírja a szabályait.

A táplálás az emberi élet alapfeltétele, a létezésünk óta ezt a célt szolgálja.

Mindkét véglet, az éheztetés, illetve a túlevés, ellentmondanak a célnak és negatív eredményt generálnak. Az egyik véglet adott típusú betegségeket szül, energiahiányt okoz, pszichés gondokat, stb. , míg a másik véglet hasonló következményekkel jár, csak más típusú problémákkal.

Az embernek azt kell megértenie, hogy a szervezete nem véletlenül reagál adott módon bizonyos folyamatokra/szokásokra, hanem mindennek jelentősége van.

A problémákat nem eszeveszett módszerekkel és technikákkal kell " megoldani " , hanem főként egy holisztikus ráeszméléssel a saját életünkre.

Mire mutat valójában adott jel az életünkben ? Természetünk és gondolkozásunk - melyik mivoltából fakad az adott probléma ? Ha elhíztunk vagy elgyengültünk, az mire utal ránk nézve ? Milyen üzenetet sugall a személyünkre nézve a testünkkel kapcsolatos panasz ?

Az ironikus kérdés, amely szemlélteti mechanizált és merev világképünket és létformánkat az az, hogy már azt sem tudjuk mikor kell ennünk.

Egyáltalán kell ennünk ? Miért ? Mit teszünk érte ? Mit teszünk vele ? Miért éltetjük magunkat ? Illetve miért tömjük akár feleslegesen magunkat ?

Az értelem által vezérelt életben hiszek, úgymint táplálkozás, úgymint minden más terén.

Ha elhisszük azt, hogy holmi áltudósok és médiák diktálják nekünk az órát, az időtartamot, az összetételt és az éhséget, akkor még nagyon sokat kell fejlődjünk a felfogásunk.

Ez viszont nem jó, kérdező :( Miért híznál el, ha nem pont délben eszel? Ebben semmi logika. S miért nem ehetsz este úgy, hogy ne korgó gyomorral aludj el? Részvétem :( Én kifejezetten az igény szerinti táplálást alkalmazom önmagamra, de már otthon sem kényszerítettek evésre, ha nem akartam s nem akadályoztak meg egy utóvacsorában sem.

De ha iskolaidőben többször eszel és nem hízol el, az nem győzi meg a szüleidet?