A magos kenyér egészséges?

“De könyörgök, a testemnek energiára van szüksége! “ – Ez pontosan így van. Az energiát viszont nem kizárólag a szénhidrátokból nyerjük, ez az egyik régi helytelen berögződés, amelyet amúgy a későbbiekben is említesz.

„ Eszek magokat is, natúr mogyorót, mandulát, tökmagot. Rengeteg gyümölcsöt és zöldségeket. És ez nagyon szép, de kevés. “ – Nem, nem volna kevés, de ez önmagában madáreledel és ezért érzékelheted kevésnek, ha nem viszel be emellett még elegendő fehérjét és zsírt is az étrended során.

“de nem kellene még ezek mellé egy kis gabona, kása, kenyér vagy keksz -persze csak egészséges mennyiségben? Nem lesz tőle bajom, ha ezeket teljesen kizárom? “ – Határozottan nem lesz semmilyen bajod abból, ha ezeket kizárod. Ha annyira erősek ezek a régi beidegződések, hogy aggodalom uralkodik el rajtad arra nézve, hogy mennyire is éri meg áttérni új szokásokra, akkor a végső megoldás az, hogy ásd bele saját magad a tudományba, amely ezen életmód alapját képezi; viszont ez időigényes és számos alapismeret elsajátítását is feltételezi, amennyiben a táplálkozástudományban teljesen járatlan személyről van szó, de mindenképpen elegendő lesz ahhoz, hogy egy életre elvegye a kedved azoktól a tévhitektől és berögzült téves információkról, amelyekben eddig hittél ( anno én is számos kutatást, könyvet és cikket olvastam a témával kapcsolatosan és még most sem hagytam abba az informálódást, de az biztos, hogy már egyáltalán nem kételkedem az alapokban, mert ha az ember átlátja valaminek a logikáját, akkor az szolidan gyökeret fog az agyban és már rendszerezni tudod azt is, hogy melyik információ hova tartozik – a reálisak közé vagy a kukába ).

Ja , és “ Remek….Akkor mit egyek ? “ – Húst, zsírt, zöldséget, dióféléket, magvakat és még többet ezekből.

Senki nincs birtokában a bölcsek kövének. Tanácsokat osztogatunk, de valójában nem tudjuk, mi magunk vajon meddig húzzuk. De ha egyszer valakitől azt hallod, hogy ő x éve nem használ Wc-papírt, na, arra figyelj oda! Mert az egészség ott kezdődik.

Én magam 55 éves vagyok, és sok mindent kipróbáltamm. Nekem személy szerint a nyersétkezés hozta meg a teljes egészség érzetét. Csak éppen néhány hét után mindig bűnbe estem, mer hiányzott a zsír. Meg a hús. A kolbász, a milánói makaróni, és sorolhatnám. De javaslom, póbáld ki te is.

Hogy mennyire nem érdems másokra hallgatni:

Hallottál már Stuart Burkerről? Ő öt nagy visszhangot kiváltó könyvnek a szerzője. A könyvek egészségről, diétáról, táplálkozásról szólnak. Az orvosi diplomát az egyik legjobb bostoni egyetemen szerezte meg. A könyvekben a fogyás diétájáról van szó. Húszéveseknek írta a könyveit, ő pedig 40 évesen meghalt.

Válaszolva #12-es hozzászólásra: az általad első sorban említett divatfogyókúrák tanulmányozásán már én is rég túl vagyok, ezeket már nem is tartom valójában említésre méltó diétáknak, mert amikor különböző diétákról, illetve táplálkozásformákról beszélek, akkor valójában azokra a gondolok, amelyeknek a szerkezete és a logikája elér egy olyan szintet, hogy egyáltalán érdemes legyen számba venni őket.

“ úgy gondolom, hogy a gabonaélék sem véletlenül képezik évszázadok óta az emberi táplálkozás alapját. “ – Pont a gabonafélék megjelenését veszem górcső alá én is , amikor azok hasztalanságáról írok. Valójában, ha felnagyítjuk az emberi faj történelmét és nagy vonalakban nézzük, akkor mindössze tegnaptól kezdtünk el gabonát enni – amikor alacsonyabbak és elhízottabbak lettünk; mindössze 10 perccel ezelőtt kezdtünk el mesterségesen gyártott növényi olajat fogyasztani, amikor a szívproblémák az elsőszámú halálokozóinkká válltak.

Ezért a szakértők a logikára hagyatkozva az egyértelmű következtetéshez jutottak: több növényi olajat és gabonafélét kell fogyasztanunk, azaz minden olyan élelmiszert, amit történelmünk 99%-ában nem ettünk. Hogyan történt ez ?

1950-ben egy biokémikus, Ancel Keys, egy felmérést végzett arról, hogy a szívproblémák és a zsírfogyasztás milyen kapcsolatban van egymással különböző országokban. Az eredménye az volt, hogy minél magasabb volt a zsírfogyasztás, annál magasabb volt a szívbetegegségek száma is. A felmérésének egyetlen bökkenője az volt, hogy kihagyott olyan országokat, mint például Hollandia és Norvégia, ahol az emberek sok zsírt fogyasztottak, de kevés szívproblémával rendelkeztek, illetve kihagyott olyan országokat is, ahol az emberek nem esznek sok zsírt, de számos szívproblémával küszködnek, mint például Chile. Igazából 21 különböző országról voltak adatai, de a függvényábrázolás nem mutatott semmilyen egyértelmű asszociációt a zsírfogyasztás és szívbetegségek kapcsolatára nézve, ezért Keys azt tette, amit minden elkötelezett kutató tenne: megsemmisítette azokat az adatokat, amelyek nem támasztották alá az eredményét és publikálta a tanulmányát. Keys lett a lipid hipotézis apja, amely kimondja, hogy a zsírfogyasztás megemeli a koleszterinszintet és a magas koleszterinszint a legfőbb okozója a szívrendellenességeknek. Egy olyan tévhitet hozott létre, amelyben mai napig is millióan hisznek és annak, aki nem megy vissza egészen a gyökerekig, az soha nem fogja megtudni, hogy valójában honnan ered ez az egész.

Tehát ezért írtam azt, hogy rendkívül fontos mennyire vagy informálódott és milyen forrásokból származik az információd, mert ma már szinte semmit sem elég felületesen vagy csak úgy “ érzésre “ lecsekkolni, csak ha mélyebbre ásol, akkor mondhatod azt, hogy valamennyire képben vagy az adott dologról és még akkor sem lehetsz megelégedve azzal, amit tudsz.

“Az állati eredetű fehérjékről megvan a magam véleménye. Túlértékelik….” – Az állati húsról nekem is az a véleményem, hogy manapság számos mérgező anyagot tartalmaznak és ezért fontos a lehető legjobb helyről beszerezni azt, persze egyik hús sem teljesen tiszta már, mint ahogyan semmi más ezen a Földön, ugyanis valamilyen mértékben már minden szennyezett.

“Nem akarok belegázolni a te lelki világodba se, csak gondoltam felhívom erre is a figyelmedet. :) ” – Ugyan, nem történt semmi. Hol van ez még attól ?

“Egyszerűen csak nehéz lerúgni azt a falat, hogy eddig ettem gabonát, kekszet, müzlit - és lássuk be: a barna, a magos, a zab, a rozs, a köles és a bulgur még mindig egy fokkal jobb, mint a sima búzafinomliszt és a kristálycukor tejcsokoládéval - most pedig ezeket is teljesen zárjam ki. “ – Egy fokkal jobb, de az a fok nem sokat számít és ha valaki tisztában van azzal, hogy csekély a különbség a kettő között, akkor az tudja azt is, hogy ez a különbség nem sokat számít.

Viszont egy dolog tény és ezt veszem észre nagyon gyakran az embereknél: az emberek többsége nem biorobot és nem tud teljesen elvonatkoztatni azoktól a tényezőktől, amelyek örömöt okoznak neki, még akkor is, ha tudják, hogy objektíven nézve nem a legjobb választás. Valójában nem arról van szó, hogy valaki, aki tényleg tisztában van a táplálkozástudomány alapjaival, az elhiszi azt, hogy a délutáni fagyis csemegéje, vagy a reggeli tejes müzlije, vagy a hétvégi söre igazán hasznos a szervezetének. – ilyen nincs. Azonban képesek vagyunk itt-ott kivételeket ejteni azért, hogy örömet okozzunk magunknak és ezért is van örök sikerük azoknak a diétáknak, amelyből mindenből engednek egy keveset, mert azoknak a létrehozói tudják azt, hogy nagyon ritkák azok az emberek, akik nemet tudnak mondani minden nemű csábításnak.

Végső soron függetlenül attól, hogy mennyit tudunk vagy mennyit vélünk tudni adott dologról, mindig lesz egy érzelmi tényezője is a választásainknak a táplálkozás terén és bár ezen változtatni lehet , az a folyamat nagyon kemény és csak kevesen tudják egy életen át tartani.