Lehet, hogy komolyan gond van a gondolkozásommal?

Ezen a nyáron brutálisan megváltozott az önmagamról alkotott véleményem. Sosem volt valami nagy önbizalmam, mindig kerültem a feltűnést, de mostanra oda jutottam, hogy bűntudatod érzek az egyes étkezések után, félek tükörbe nézni, és sírógörcs kerülget, ha meglátok egy szép, csinos lányt. Ilyenkor úgy gondolom, selejtes felesleg vagyok, és büntetést érdemlek. Mindig érzem, hogy az emberek egy társaságban arról suttognak, milyen kövér és csúnya vagyok. Tudni kell, hogy öt évig versenyszerűen kézilabdáztam egyesületi csapatban, nyolc éves koromtól kezdve, így kialakult egy bizonyos "feleslegmentes" testfelépítés nálam. Négy hónapja bizonyos háttér miatt befejeztem ezt a fajta sportolást, azóta mindig arra gondolok, hogy nem szabad ennem, mert el fogok hízni a kézilabda nélkül. Soványnak szoktam meg magam, mindeni így fogadott el, nem szeretném, hogy továbbra is azt suttogják rólam, hogy "Az a lány, ott, régen milyen vékony volt, most mekkora tehén.". Néhány bizalmasomnak beszéltem erről, mindannyian őrültnek gondolnak... Lehet, hogy komolyan gond van a gondolkozásommal? Köszönöm válaszotokat, és sajnálom, hogy itt "nyafogok". (15/L, 165 cm, 47 kg)