Nagyon elegem van már mindenből. Mi a bajom? (többi lent)

Ez most lehet, kicsit hosszú lesz, de kérlek olvassátok végig. Az a baj, hogy vagy 2 hónapja nem alszom rendesen. 12-kor felébredek minden éjszaka, és utána nem tudok visszaaludni. Szörnyű dolgokat álmodom, látom meghalni a szeretteimet, vagy épp utaláos vannak rá, hogy én voltam a tettes (kard, kés van nálam) vagy csak sötét folyosókon futok, amiknek nincs vége. Nagyon félek már, nyugtatót kell szednem, és nagyon el vagyok fáradva, le vagyok gyengülve. De nem csak ez a baj. A legjobb barátnőm nem tud rám időt szakítani (amikor van szabadideje, csak nem akar velem találkozni) és ezt meg is mondta a szemembe. Elvesztettem, és mostmár nincs legjobb barátnőm, és mivel új suliba jöttem, itt sincsenek igazi barátaim, mert csak fél éve ismerem őket, és ez így nagyon rossz mert nincs kire támaszkodjam. És az van, hogy nagyon utálom magam, a testem. Nagyjából 1 hónapja kezdődött, akkor 1 hétig nem ettem szószerint semmit, aztán kicsit eszegettem de most megint 2 hete nem eszem. Nagyon rossz mert bántok mindenkit, azt hazudom a suliban, hogy itthon ettem/fogok enni, itthon meg azt, hogy a suliban ettem, és nem vagyok éhes. Párszor meg is hánytattam magam. Nem akarok anorexiás lenni (nagyjából 160 cm és 50 kg vagyok de a mérlegünk nagyon rossz mert vagy 2 hónapja ugyanezt az értéket mutatja úgyhogy simán lehet több) és ne értsetek félre, nem vagyok vékony, van mit rajta fogni. De elégé legyengültem, és nem akarok hazudni de másképp nem megy, mert ezt nem akarom elmondani senkinek, és nem akarom hogy aggódjanak. És furcsa érzésem van. Van egy fiú, aki nagyon tetszett, és most nem tudom, mit kezdjek vele, mert valamikor nagyon aranyos, és beleesem, de valamikor meg már nincs kedvem vele beszélni, és nem tudom, hogy ő mit gondol. Ő tipikusan az a srác, aki nem tudja félretenni a lazaságát, és nem mutatja ki az érzelmeit, így meg fogalmam nincs, hogy mit gondol. És csak facebokon beszélünk, ami engem nagyon zavar, de ő úgy tűnik élőben (a suliban nem akar velem találkozni) ott sosem beszélünk. És állandóan hangulatváltozásaim vannak, tök boldog vagyok mert tavasz van meg mindent elfelejtek, aztán eszembe jut ez az egész, az evés, meg ilyenek, és kis dolgokon is felhúzom magam, még a szeretteim is idegesítenek, és szinte minden este sírok. Nagyon elegem van ebből, mert eddig semmi bajom nem volt, most meg minden jött, és én mindig nagyon boldog és kiegyensúlyozott voltam, most meg teljesen szétestem. Nem tudom, mit kezdjek magammal, nagyon meg vagyok ijedve. A volt legjobb barátnőmre nem támaszkodhatok, az újaknak meg ezt nem akarom, nem merem elmondani, itthon meg végképp nem. Segítsetek. 13/l