Aki volt bulémiás vagy anorexiás az hogy lett az?

Őszintén? Fogalmam sincs.

11 éves koromban meghalt édesapám, akkor a kaja felé fordultam vigaszért. 14 éves koromra jól meghíztam, de aztán még évekig nem zavart annyira, hogy bármit is tegyek, egészséges diétával sem foglalkoztam. Aztán jött egy depressziós időszak (kb egy évtizednyi), és 18 évesen egyszer csak bekattant, hogy nem eszek. Nem tudom hogyan, mert egyik napról a másikra történt, még csak nem is január elsején, hogy fogadalomból. Onnantól kezdve minden kalóriát számoltam, folyamatosan éheztettem magam. Szerintem a depresszió sodort bele, kellett valami, amivel még jobban ostorozom magam, amivel szenvedhetek.

Kétszer voltam kórházban, elsőnek 1 hónap nappalit (heti 3x kellett bemenni terápiára) követő 1 hónap bennfekvés, másodszorra pedig azt hiszem 2.5-3 hónap bennfekvés.

Aztán magamtól másztam ki belőle, mondjuk nem teljesen, mert minden évben vannak olyan hónapok, amikor alig eszem. Ekkor ha úgy érzem, hogy megint túlságosan visszazuhannék, odafigyelek magamra jobban, mert akkor van valami más gond, ami miatt tudat alatt a nem-evésbe menekülök. Ez lehet valami kis probléma, stressz, ami kizökkent a normál szerepemből.

Ez így működik már 6 éve, úgy gondolom, hogy egy nagyobb, idáig megfejtetlen lelki probléma áskálódik a háttérben, ami mar belülről, és ha egy kicsikét aláássák az önbecsülésemet, egyből előjön.