Nagyon el vagyok keseredve! Valaki segítene? (lenn)

Menj pszichológushoz,mert ide az,hogy mi elmondjuk a véleményünket,nagyon kevés.Segítségre van szükséged, fordulj orvoshoz,gyorsan!

Sok sikert és kitartást neked,remélem minden rendbe jön!

Úristen ezt nagyon durva volt elolvasni, ugyanis velem pontosan ez történik most.

Én a 160 cm mellé 42 kilóra fogytam le éhezéssel, amikor elmaradt a menzeszem, elkezdett hullani a hajam, állandóan sápadt voltam, mindenkitől naponta 10x megkaptam, hogy milyen sovány vagyok, hogy milyen rossz megölelni a csontjaim miatt.Most így visszagondolva, milyen boldoggá tettek ezek a megjegyzések.. Aztán Anya naponta kiakadt, hogy befog vinni a pszichiátriára, amitől megijedtem. Szóval elkezdtem enni, de szörnyen boldogtalan lettem tőle, gyűlölöm magam minden falatért, most 47 kg vagyok, 2 hete próbálok lefogyni, de egyszerűen nem bírom abbahagyni a zabálást, minden napom egy hatalmas falásroham, 2 év után még a mekibe is betettem a lábam, pedig a Pokolnak számított az értékrendemben mindig is. Visszaszoktam a hánytatásokra, és undorodom magamtól, szégyellem, nem merem elmondani senkinek. Mindenki olyan vékony a középiskolában, most lettem kilencedikes, állandóan erőltetek egy álmosolyt, de szörnyen érzem magam közöttük, pedig olyan kedvesek...de annyira gyönyörűek. Szóval lassan a mindennapjaimat jellemzi az az idézet, hogy "I may look happy, but honestly dear, the only way I really smile is if you cut me ear to ear"

De nem tudom miért nem megy. Ma éreztem először azt az erőt, olyat régen, hogy az éhségérzet igen is szeretnivaló, szóval ma csak egy müzliszeletet ettem, de hetek óta ez volt az első ilyen nap, mert tegnap felzabáltam a félvilágot, és amikor lefeküdtem este, akkor döbbentem rá, hogy az teltségérzetnél nincsen borzalmasabb érzés a világon.

Sajnálom, nem tudok segíteni, csak egy 15 éves hisztislány vagyok. De én megértelek..