NAGYON FONTOS a helyzet h bulímiás vagyok egy éve, és tegnap feketét hánytam, ez most mi?

Tényleg nem kéne a kérdezőt bántani.

Amúgy attól, hogy 40 kg leszel, boldogabb leszel? Nem ezen múlik... arról nem is beszélve, hogy tönkreteszed magad. A hánytatástól minden bajod lesz, felmarja a nyelőcsöved, lekopik a fogzománcod és akár gyomorfekélyed is lehet, ha ennyit koplalsz. Vagy refluxod. Ne csináld ezt! Tényleg nem éri meg. Keress fel egy pszichológust. Tudom, hogy nem könnyű, nehéz rászánni magad. Tudom, mert én is voltam. De megéri. Kérlek! Ne tedd tönkre magad.

Kedves humánus, erkölcsös válaszadók!

A testvérem, aki feltette ezt a kérdést, a sok negatív, gusztustalan kritika hatasára (is) VALÓBAN MEGTETTE amit írt! Szerencsére időben észrevettük és most jó kezekben lesz egy jó darabig. Boldogok vagytok? Undorító, hogy egyesek ezen élvezkednek! Nem értek többet, mint egy szerencsétlen bulémiás tinilány. Ha nem tetszik a kérdés, akkor ne válaszoljatok! Ilyen véleményt tartsatok meg az alpári cimboráitoknak! MINDENKI FELELŐS A MÁSIK EMBER ÉLETÉÉRT! Szánalmas, és elszomorító, hogy alacsony értelmi és érzelmi szintel rendelkező egyének osztják itt az észt, de a következményekre sosem gondolnak! Ezért tart itt a világ..nagy az Isten állatkertje!

Javaslom forduljatok ti is pszichiáterhez, mert nem ember az ilyen, aki ilyen kommentet ír egy 16 éves BETEG lánynak. (suttyók kedvéért: a mentális betegség is BETEGSÉG és igen, nektek is az van úgy látszik..Ö

Valószínűleg, nem nehéz kitalálni, hogy most jönnek a kérdések, hogy hogyan nem vettük észre, milyen testvér/anya az ilyen, de hogy megelőzzem a fölösleges kiszámítható kérdéseket, a kérdező megírta, hogy súlyosan beteg LEUKÉMIÁS gyermek van a családban, + egy alkoholista gerinctelen édesapa, aki általában 5 perc nyugalmat nem hagy a feleségének, meg a gyermekeinek(6ról van szó)..plusz a folyamatos anyagi kilátástalanság és a kilakoltatástól éhezéstől való félelem(itt persze nem a kérdezőre gondolok) Mellesleg én többször le bulémiásoztam (nem volt helyes az igaz, de igaz, mint kiderült) és az ilyen bulémiás embereknek megvannak a maguk kis trükkjei (bő férfiruhákban jár, hogy ne lássák a fogyást, hosszú időt tölt vécén, fürdőben - mint KÉSŐBB kiderült.)

Aki nem képes felfogni a helyzet súlyosságát, annak nincs szíve. Nem kötelező megérteni, de akkor nem kell alpári kritikákat írni! Könnyű a számítógép mögül nagy embernek lenni!

Ha nem vagy képes intelligens, MEGALAPOZOTT választ írni, akkor jobb, ha nem teszed, mert csak saját magadat járatod le mind erkölcsileg, mind szellemileg!

Isten áldjon meg benneteket, hogy egyszer JÓ, segítőkész ember váljon belőletek, aki inkább segíti a másikat, minthogy a halálba eszközölje.

(mielőtt azon törnék a rosszindulatű egyének a fejüket, hogy milyen frappáns választ írjanak vissza, olvassák el a szabályzatot... )

Hagyjátok már a piszkálását. Tény,hogy nem kéne itt nyafizni meg szuicid sztorikat mesélni,de én is voltam bulímiás,majd anorexiás,és tudom,milyen a poklok pokla.Ezt egészséges,ép eszű ember sajnos nehezen értheti meg.Kis sztorival ugyan-mert az ugye nálam mindig kell mindenhez-igyekszem megmagyarázni a dolgokat.(Előzmény:az akkori fiúm és a nagymamám is egymás után meghalt,anyuék meg elváltak,nővérem elköltözött,volt elég bajom,mondjuk ha nem lettem volna betegesen optimista és hiú,hogy tökéletesebbnek kell lennem tanulásra meg alakra is,mielőtt meghalok,én is már rég gyógyszertárat építettem volna a gyomromba)Akkor anyám elvitt pszichológushoz(ekkor nem volt gond a hányással,se vér,se semmi,jött aminek ki kellett jönnie,csak már zavarta hogy zörög a csontom) az meg ott nekiállt ordítozni,utána mikor meséltem ezt anyunak,akkor már belgyógyászhoz vitt,aki mondta hogy bentfognak és gyomorszondát kapok pár hónapra,itt volt,hogy na jó,akkor hízzunk. A bulímia amúgy itt se merült fel,csodálkoztam is ezen. Mindegy. Anyu megnyugodott,hogy híztam,leszállt rólam.Igenám,de túllőttem a célon,és megint fogyni akartam. Eleinte bulímiás voltam még,majd mikor feketés,keserű lé jött vissza(mindenbizonnyal epe) és később fekete csomók(azt hiszem vér) halálra rémültem és ekkor jöttem rá,hogy milyen súlyos is a dolog,és végleg leálltam. Iszonyatosan féltem. Senki se tudott róla,hogy hányok,és nem akartam elmondani,mert szégyelltem. Azt hiszem,ezt a titkot a sírba is viszem magammal a család elől.(lehet hogy tudják,de nem mondták soha,az anorexiáról tudtak csak) Máig nem tudom,mi volt a fekete,honnan jött,mi lett vele,ennek már két és fél éve.Nagyon féltem aznap este,emlékszem is,rá,egész éjjel fent voltam,hogy érezzem ha meg fogok halni,és csak és csakis akkor terveztem,hogy bevallom,ha már mentőt kell hívni. Aztán teltek a hetek,nem hánytam,és wczés után se láttam semmi drasztikusat,ami arra utalt volna,hogy nagy a baj. Most úgy ahogy egészséges vagyok,azóta magamtól felszedtem pár kilót,mert nem akarok meghalni,mert mindig a diplomámra,az esküvőmre meg hasonlókra gondolok,mert mindig hiszem,hittem,hogy egyszer lesz jobb,és ehhez ez a súly kell,hányás és hashajtó nélkül,ami nekem nagyon nem tetszik,de tudom,hogy beteg vagyok agyilag,és ezért nem tetszik,mert amúgy jó,de hányni nem akarok,mert halálosan félek tőle az óta,és a tavalyi szűrővizsgálatok szerint(elgondolkodtatott a dolog,és elmentem,meg miután elmúltam 18,bármi is kiderülne,anyámék nem tudják meg. ki is tagadnának) a három lyukas fogamon(és kis kopások,de az orvos szerint nem veszélyes a fogakra még),a refluxomon és az újdonsült tengeribetegségemen kívül,ami azt jelenti,hogy gyógyszer nélkül repülőn,hajón,kocsiban,mindenhol hányingerem van,meg sokszor már a zsíros,erős aromájú(hal,fehérrépa,zeller) ételtől is,"semmi bajom". Se fekély,se rák,se polip,semmi. Hálát adtam ezért minden fenti lénynek,hogy időben leálltam,és többet meg nem próbálom,még akkor se,ha nagyon nehéz,mert lehet hogy csak pár hónapon múlt a dolog. Tudom,nehéz az élet,de annyira fiatal vagy,még fel kell állnod,harcolni kell egy jobb életért,jövőért,célokat kitűzni,ha szeretnél gyereket,arra gondolni,hogy majd neki lehet jobb gyerekkora,ha már nekünk nem volt,olyan,amilyent mi a helyzet/a hülye gondolataink miatt elhalasztottunk,mert visszahozni én se tudom már.Te még változtathatsz,akkor is ha a családod jelenleg katasztrófának tartod,meg kell tanulni a dolgokat kezelni,ha már ez adatott. Nem olyan egyszerű meghalni,és nem garantálja semmi,hogy ott jobb lesz,márha van ott valami. Annyi szép dolog van,amit az ember ilyen rossz dolgok után is át tud még élni. És mindenekelőtt nagyon gyorsan elfelejteni ezt a bulímiás ügyet,akkor is,ha kínkeservesen nehéz szakember nélkül. Nem hegyibeszédet akarok tartani,csak a tapasztalatokból következtettem. Jobbulást!:/

22/L

Ez megdöbbentő, nagyon érdekes történet. Egyik napról a másikra túl lettél egy ilyen komoly betegségen magadtól?

Azért örülök, hogy leírtad a történetedet, mert szerintem nagyon tanulságos, és az, aki rossz és az is, aki jó családi körülmények között nőtt fel, egyaránt át tudja érezni a helyzetedet. Gratulálok, hogy felül tudtál kerekedni ezen a helyzeten, és ilyen optimistán látod a jövődet!

Így is kell:) (Remélem másoknak is tanulságos volt, amit írtál)

Petraa: Nagyon nehéz volt,de valahol láttam Popper Péter egyik előadását a témában,abban volt egy ilyen hogy "mondj neki nemet" vagy valami. Ott ugyan szóban volt az egész,de én szépen levélben írtam. Tudom,kicsit dilis dolog,de mikor már mentem volna megint zabálni,megnéztem,és az eszembe juttatott mindent. Hogy én fogadalmat tettem. Írásban. Megfogadtam,és be kell tartanom. Valahogy így ment,meg persze az ijedtség is,hogy ha folytatom,nagyobb gáz lesz. :/:)

Kedves kérdező! Az óta hogy vagy amúgy?:)

"MINDENKI FELELŐS A MÁSIK EMBER ÉLETÉÉRT! "

Inkább azt mondanám,hogy mindenki a saját életéért felelős,nemde?