Az anyám vékonyabb nálam! Egyfolytában bántanak! Hogy állítsam meg őket?

Már ne is haragudj de ez anyukád szegénységi bizonylata. Milyen anya képes a saját húsából, véréből születő gyermekét lelkileg terrorizálni? Nem nevezném az ilyet anyának. Talán az a célja, hogy teljesen tönkre tegye és a fenébe vágja az önbecsülésedet? Az önbizalmadat, az önmagadba vetett hitedet lerombolja? A magadról alkotott képet szilánkokra törje? Ha pedig anyai féltésből szekál téged nagyon rosszul fejezi ki ezt. Először is ő egy csontkollekció. Másodszor tiszteld magad annyira, hogy leszarod a véleményét. Tudom, hogy szeretnél tudat alatt megfelelni nekik de az ilyen beteg embereknek majdhogynem lehetetlen és nem érdemes rájuk fecsérelbed az energiádat. Nem érdemes szenvedj. Azt javaslom amit a fentiek is, kerüld az ilyen élhetetlen személyek társaságát, akár legyen az anyád vagy bármilyen családtag. Az az igazság én is utálom az alakom és akármilyen szánalmas a kezdeményezésem és a túlélő tanácsaim de azt hiszem nem teljesen feleslegesek. Legalábbis nem céltalanok. Sajnos nekem sem sikerült még elfogadnom magam és mai napig szenvedek. Nem érzem magam értékesnek pedig most sikerült megkaparintanom egy állást is, mégsem vagyok elégedett és boldog sem. Csak feszült, csüggedt és csalódott..emellett rengeteg irigység van bennem a magasabb és vékonyabb nők iránt akik annyit ehetnek és azt amit csak akarnak mégsem híznak. Én bármit eszem rögtön meglátszik rajtam. Pár nap után garantáltan... ha egy pici sajtot. Még 19 és 20 évesen sikerült lefogynom 35 kilóra (152cm vagyok) talán a pajzsmirigy gyulladásom miatt is fogytam ami talán a fogyózásom során alakult ki közben. elkezdtem kondiba járni heti 3x kb 1-1,5 órát és L-carnitint szedni. Aztán izmot építettem, viszont nagyon kimeritő volt egy idő után vashiányom előjött és állandóan fáradt voltam. Bezárt az edzőterem végleg nekem meg nem volt kedvem másat keresni ami messzi van a lakástól. Igy leálltam az edzésekke úgy voltam vele kevesebbett eszem. Vannak emberek akik csak nyers ételen élnek és jól vannak. Picit vékony voltam nem jobban, mint más boldogabb, mint most. Csak sajnos el kezdett leállni a vérkeringésem és mindig hidegek voltak a lábaim. Olyan izületi gyulladásaim lettek amik nem akartak elmúlni se gyógyul. Idővel felszedtem 2 kg-ot és regenerálodtam. De amint elkezdzek etetni én meg hagytam magam ott tartottam ahol az elején. Újra 45 kilósan...most csináltam 2 hétig a csak hüvelyes, alma, pici zöldség de egy picit se mozdult a mérleg nyelve. Pedig több kalóriát égettem el és sokkal többet mozogtam. A diétát meg hát tartottam. De semmi. Kövér vagyok és utálom, hogy az a melltartó ami jó volt 1,5 most szorít és buggyan ki a mellem...hiúnak tűnhetek. Igazából hiába a megszoritások és hiába hitetem el magam, hogy már a testem képtelen újra reprodukálni a fogyást... nem eszem állati zsiradékokat, se kenyeret sem lisztes dolgokat, sem édességet, sem cukros üditőket. Jobban szeretem ha tiszta a testem, ha nincs időm enni és elfoglalt vagyok akkor éhes sem vagyok. Beérem ubival vagy kicsi tv paprikával, pár almával és slussz passz. De amikor elkezdek rosban szegény, nem teljes értékü széndhidrátokat enni, akkor a testem ellenkezik sokszor rosszul leszek, mert nem tudok megállni és túl eszem magam. Utálom ha tele vagyok ilyen szarokkal. Azt szeretem érezni, hogy mindent megtettem a hizás ellen. Most mindent megtettem mégsem tudtam fogyni. Ma teljesen elvesztettem a reményem és megettem egy tábla csokit meg egy pizzát. Most meg vagy 2 órája tekerek és azelőtt fél órát cardioztam. Tudom, hogy rám rakodik úgyis de... a múltkor meg. Csak egy üveg lekvár volt itthon és azt bezabáltam és aztán meghánytattam magam...amikor lelkileg üresnek érzem magam, mint egy fekete lyuk, mindent elnyelnék. Az étellel kompenzálom a bánatomat. Ami semmire nem megoldás. Szerencsére mostanában kicsit ritkábban tettem ezt és alkoholhoz sem nyúltam. Nem az én műfajom. Nem bírom, a cigire is érvényes... tudjátok unom, hogy régen ami használt ma már teljesen nem. Talán túl sok mindez az idegrendszerpidegrendszerd