Mit gondoltok a bulémiárol?

Szia!sajnos én tapasztalatbóltudom hogy milyen a bulémia.Előtte anorexiás voltam az sem túl jó, szerintem midkettő

egy betegség,evészavar.Mindkettőből elég nehéz kigyúgyulni.Na de térjünk vissza a kérdésre:.Ez egy ördögi kör amiből nehéz kijönni. A bulímia egy betegség,általában a legtöbb bulímiás kövének látja magát,fél az elhízástól,és hihetetlen bűntudatot éreznek evés után,én pl csak akkor nyugodtam meg ha minden kaja kijött belőlem.Előbb utóbb rendszeressé válik az evés utáni hányás,ami a következőket okozza:A tartós hányás a nyelőcső és a gyomor krónikus gyulladásához vezethet,és a fogak is károsodnak,és szájszag alakul ki,és bele is lehet halni.Csak keveseknek sikerül külső segítség nélkül kigyógyulni a kényszeres evési rohamaikból.Nekem a pszichológus és a családom szeretete segített.Ha valakiről kiderül hogy bulémiásvagy anorexiás segítségre van szüksége.Most már bánom hogy erre pazaroltam a fiataloromat,tulajdonképpen az egész kamaszkoromat ez tette ki,szeretnék mindenkinek segíten aki ebben szenved.Bosc hogy regényt írtam amúgy :D,csak leírtam a véleményem,tapasztalataim

Igen, betegség. A bulimia nervosa az evészavarok egyik fő csoportja (az anorexia nervosa a másik). Pszichopatológiai szempontból az evészavarok az önfenntartási késztetés zavarai közé tartoznak, klinikailag pedig jellegzetesen pszichoszomatikus tünetcsoportok. Bár az evési zavarok viszonylag ritka kórképek, az anorexia olykor életveszélyes súlycsökkenéshez vezethet, és több évtizedes lefolyású is lehet. Az anorexia a 18-35 éves nők körében 1-4% gyakorisággal fordul elő. A bulimia kb. 2-3-szor gyakrabban fordul elő, de az evészavaroknak számos ún. szubklinikus (enyhébb) formája is előfordul. Az evési zavar döntően lányok betegsége, az összes anorexiás mindössze kb. 10%-a férfi.

Az evészavarokat közösen jellemzi az elhízástól való fóbiás jellegű félelem, a testi önkép zavara és az evési magatartás anomáliái. A bulimiában falási rohamok lépnek fel, és a beteg legtöbbször különféle purgatív módszerekkel (önhánytatás, hashajtás, vizelethajtás, beöntés) igyekszik a bevitt tápláléktól megszabadulni. Mind az anorexiához, mind a bulimiához számos egyéb lelki és testi tünet is társulhat, főként: személyiségzavar, neurotikus személyiségjegyek, depresszió, deviáns viselkedésmódok (pl. öngyilkossági kísérletek, alkohol- vagy drogfüggőség).

A bulimia vezető tünete a falásroham. A beteg nem tud ellenállni evési késztetésének, és esetenként hatalmas mennyiséget (akár több tízezer kalóriát is) elfogyaszt. A falási rohamot a szubjektív kontrollvesztés élménye ("nem tudja abbahagyni") kíséri, és a roham után többnyire önvádlás, lelkiismeret-furdalás lép fel.

Sokszor a beteg testsúlya a normál övezetben van, ám torz a testi önészlelése (a normális súly ellenére kövérnek tartja magát), és fennáll az elhízástól való fóbiás félelem is.

Az evészavarok kezeléséhez sokszor szükség van gyógyszeres kezelésre, illetve pszichoterápiára.

"Ez egy betegség vagy csupán rászokhat valaki valami miatt?" Hát ez egy érdekes kérdés, szerintem a kettő között nem igazán van különbség. A kóros rászokás általában betegség, akármire is szokjon rá az ember. A drogokra is "csupán rászoknak" valami miatt, és a drogfüggőség betegség. Hasonlóképp, sokszor az evészavarok is egyszerűen az evési szokások megváltozásával kezdődnek, például nem esznek meg magas kalóriatartalmú ételeket, húst stb., vagy egy ártalmatlannak tűnő fogyókúrával.