Mitől lehet valaki állandóan éhes de étvágytalan?

Korábban is válogatós volt de nem ennyire. Most körülbelül a levegőn él. Külső félről nem tudok. De mióta megszületett a pici, így jobban elgondolkodva a válaszotok alapján, nagyon sokat hangoztatja, hogy túl sokat ülök a picivel, tudja, hogy sok baj van vele, de ettől még nem kellene megszünjünk férjnek és feleségnek, és ilyenkor pattan el nála a cérna legtöbbször, nem foglalkozik a kicsivel és velem sem csak duzzog és nem eszik napokig. Nagy valószínűséggel ez játszik közre. Eddig fel sem merült bennem hogy emiatt nem ehet.

Igyekszem foglalkozni vele is egyébként, de segítségem nincs senki. A gyerek előtt tény hogy több időm volt rá.

Első gyerek. És igen szerettük volna mindketten a gyereket, sőtt ő hozta fel legelsőre témába és ő is mondta többet, nem jött egyből sajnos 2 évet vártunk rá az egészségügyi állapotom miatt. Aztán miután meglett a pici 1-2 hónapig minden rendben ment még, aztán valahogy arra a következtetésre jutott hogy még pici és nem tud vele mit kezdeni, majd ha nagyobb lesz játszik vele. Igazán nem értem ezt a felfogást, hiszen addig is kell törődni a babával amíg pici, persze nem úgy mint amikor már nagyobb és értelmesebb lesz. Megbeszéltük azt is a baba előtt hogy tudja ő is és én is hogy egy baba felelősséggel jár, és azt is hogy kevesebb időnk lesz egymásra, akkor még ezt felfogta és megértette. Nincs segítség, az én szüleim nagyon messze élnek, évente 1x-2x látjuk őket, barátaink nem nagyon vannak, megtartjuk a tisztes távolságot mert az ismerőseink nagyrésze abból állt hogy mindig kölcsön kéregettek tőlünk és mikor nem tudtunk adni, vagy nem adták vissza a "kölcsönt" és ezt szóvá tettük, eltüntek körülbelül. Anyósomék betegesek, idősek, ezen kívül ha próbáltam rájuk hagyni a kicsit akármiért sírt rá fogták hogy "tisztul a kólikától biztos azért sír" és inkább hagyták ordítani a gyereket, tápszert nem tud csinálni anyósom, megetetni sem tudja ez által, pedig volt hogy csak azért sírt nála szegény gyerek mert éhes volt vagy álmos, vagy épp a foga jött, de hagyták sírni mert szerintük a kólika volt a baja hiába magyaráztam hogy nem az a baja. Tehát tulajdonképpen nem merem rájuk hagyni mert érthetetlenek, és nem tudják a minimális fizikai szükségleteit kielégteni a gyereknek (evés, alvás, büfi).

Ha "minden oké" igazából sokat törődik a kicsivel és nagyon szereti. De mikor van nála ezek az "elpattant a cérna" napok, fogalmam nincs mit tudnék kezdeni vele.