Akik nem tudnak vagy alig esznek ők, hogy bírják ki?

Volt olyan betegségem, amikor nem tudtam enni. Egyszerűen ilyen forgó jellegű idegrendszeri szédülésem volt, amivel hányinger is járt.

Egy fél kiflit lekínlódni félóráig tartott. Le is adtam izomból - miből nyolc kilót, mert se enni, se mozogni nem tudtam. Utána meg, amikor meggyógyultam, visszajött a duplája.

Az anorexiások általában szeretnének enni, ha amellett is gyors ütemben fogynának, de olyan szintű a testképzavar és a rettegés a hízástól, hogy bármennyire kívánja az ízeket, inkább nem eszik. Ráadásul ha erősen korlátozod magad, akkor nem úgy érzed az ízeket, mint az átlag ember, aki könnyen rájuk tud unni, mert bőven ehet, amit kíván. Ha éhezel, minden ízt különlegesen finomnak érzel, még erősebb a sóvárgás. Viszont ott van mellette, hogy gyűlölik is az ételt, mert az okozza a hízást, akadályoz a vékonyság elérésében. Tehát hiába különlegesen finomak az ízek, soha nem lehet felhőtlenül élvezni őket.

Lehet, hogy elég egyedi vagyok ezzel, de nálam krónikussá vált egy enyhe anorexia. Mivel 20 éve mondogatom, hogy utálok enni, jópár éve már őszintén utálok enni. Nem éhezem annyira, hogy különlegesen finomnak érezzem az ízeket, mert nem tudnám a munkám végezni, és csak magamra számíthatok. Nagyon ritkán fordul elő, hogy élvezek valamilyen evést. Legtöbbször csak nyűg, gond, kalória számolgatás.