Miért olyan furcsa, ha valaki nem akar elhízni?

8 és 12 éves korom között volt olyan időszak, amikor talán közel 10 kiló felesleg is lehetett rajtam, és mivel soha sem voltam nagyétkű, azért valószínű, hogy hízásra hajlamos lehetek (mennyiségre ugyan nem ettem sokat, de gyakran voltak tésztás, illetve disznóhúsos ételek nálunk). Annak idején az édesapám például hallani sem akart arról, hogy fogyókúrázni kezdjek, mondván hogy egy fejlődő szervezetnek állandó táplálkozásra van szüksége (a sportolásra meg azt mondta, hogy elvenné az időmet a tanulástól).

Később sikerült leadnom a felesleget, és jelenleg tartom a súlyomat (65 kg körül szoktam lenni, ehhez 168 centis vagyok; 28 F), és igyekszem kisebb (vagy inkább normál?) adagokat enni, illetve a vörös húsokat, tésztát, édességet kerülni + kenyeret is viszonylag keveset fogyasztok.

A környezetem viszont időnként csodálkozik, hogy miért eszem csak annyit, amennyit, illetve bizonyos ételeket, italokat miért fogyasztok ritkán, mert párszor tettek nekem efféle megjegyzéseket, mint például: "Nem vagy kövér, nyugodtan ehetnél többet is", vagy "Biztos, hogy elég neked ennyi?" (pl. egy tányér leves)