Édesanyám bulémiás. Hogyan tudnék segíteni rajta? Lent hosszabban kifejtem.

Leginkább pszichiáterre lenne szüksége. Nem egy bullshitkócs pszichológusra, aki csak megsimogatná a fejét, és ezzel el van intézve a probléma, hanem orvosra, aki valóban felvilágosítja, hogy ez cseppet nem normális, nem mellesleg ezzel a problémával a gyerekeire, akár rád is rossz hatással lehetne.

Tudom, hogy betegség, de én nem fogom fel, hogy a hozzájuk hasonló emberek miért az a meggyőződésük, hogy ha csontsoványra fogynak, szebbek lesznek. Vagy egyáltalán a fogyástól. Attól, ha egészségtelenül lefogy, pont, hogy még torzabbak és betegesek lesznek a vonásai.

Egyébként nem vakon, nulla tapasztalat nélkül írom ezeket. Én 10-15 éves korom között anorexiával küzdöttem ÚGY, hogy KOMOLY TÚLSÚLYOM volt, de hiába koplaltam, mégsem fogytam, a mérleg meglepő módon egyre többet mutatott, éppen ezért senki nem vette komolyan, hogy ekkora a baj, pedig volt, hogy napokig nem ettem, úgy sem voltam hajlandó enni, hogy látnak.

Aztán kiderült, hogy mindez azért volt, mert inzulinrezisztens vagyok, ami az esetemben egy örökletes betegség, csak a családomból az érintettek ennek nem jártak utána ilyen korán.

Évek óta normál súlyom van, és mindezt úgy értem el, hogy adagra többet eszem, mint valaha (igen!), viszont kizárólag alacsony glikémiás indexű szénhidrátokat fogyasztok.