Öcsém nagyon sokat hízott mostanában a lezárások és az otthonlét miatt, hogyan motiválhatnám?

Oh, akkor ez igy nehezebb lesz. Baratok, szulok?

Esetleg, ha kapna egy uj sportcipot/nadragot barmit, amit edzeshez hasznalhatna. Vagy lenne egy crush-a, akkor tuti motivaltabb lenne.

Hát semmiképpen se szekálással. Tényleg valami olyan kéne, hogy együtt csinálni vele, nem csak utasítani. De ez ugye nem játszik. Mondjuk én a tárgyi ajándékot annyira nem látom jónak. Kicsit olyan mint mikor szappant veszel valakinek mert büdös :D

Szülőkkel közösen lehetne kitalálni valamit. Egyébként... oké hogy nem voltak otthon napközben de nem mondták egy év alatt h fiacskám figyej már oda?

Sehogy. Neki magának kell belátnia azt, hogy változtatni kell, neki kell éreznie azt, hogy ez így nem jó, és neki kell akarnia azt, hogy változzon a helyzete. Saját tapasztalatból mondom, hogy a b***sztatással, piszkálással, beszólásokkal, becsmérléssel, megalázásokkal semmit nem fogsz elérni, maximum mégjobban magába fordul és bánatában is eszik majd, nem csak unalmában.

1x normálisan nem megalázva őt, elmondhatod, hogy egészségtelenül él, ês beteg lesz, ha így folytatja, de ha ő erre lelkileg nem áll készen, hiàba kényszerítenek rá bármilyen étrendet, mozgást, nem lesz tartós eredménye.

Utolsónak igaza van. Te nem fogod tudni eldönteni helyette, ha erőlteted csak még inkább dacolni fog. Egyszer kultúráltan beszélgess el vele hogy mit gondolsz, de aztán engedd el. A saját nyugalmadnak is az tesz a legjobbat ha elfogadod. Állj hozzá úgy, hogy az öcséd mostantól túlsúlyos és ez van. Aztán ha látod hogy fordul a kocka akkor segíted és támogatod.

Hidd el átérzem hogy nehéz. Legjobb barátom versenyszerűen úszott, majd abbahagyta és a szállkás 75 kilójáról felment 130ra pár év alatt. Szokatlan volt és nagyon bökte a csőröm meg aggódtam is hogy egyre csak hízik. De azzal hogy folyton fontoskodtam csak feszültséget keltettem. El kellett fogadnom hogy ő mostantól ilyen, és majd saját döntése kell, hogy legyen ha változtat.