Ha egyfajta trauma nagyon elrontott számomra néhány ételt, van még rá esély, hogy ismét megszeressem őket?

Nagyon furcsa helyzetnek érzem ezt, de kérlek ne nevessetek ki, mert teljesen komoly a kérdésem.

Nagyjából fél éve estem át egy mononukleózis fertőzésen, életem eddigi leghosszabb és legrosszabb betegsége volt. Ezalatt sajnos másként éreztem az ízeket, gyakorlatilag mindennek iszonyú kellemetlen, gyógyszerszerű íze lett. Ott követtem el a hibát, hogy próbáltam a kedvenc ételeim főzni magamnak, hogy egyáltalán motiváljam magam az evésre, mert máskülönben semmit sem ettem volna két hétig.

Ezt túléltem, eltelt fél év, de sajnos a kedvenc ételeim sikerült ezzel (enyhén szólva) megutálnom. Nem vagyok válogatós, de most már ha csak meglátom a boltban, vagy akár egy képen, már attól elfog a hányinger és azonnal érzem, hogy ismét dagadnak a manduláim, elszáll minden erőm, stb. Név szerint ezek a csokis muffin, a tonhalas sült tészta és a bodzás Fanta. Még most, leírni is elég kellemetlen volt ezeket.

Tapasztalt már valaki hasonló pszichés beidegződést? Sikerült bárkinek változtatni ilyesmin? Köszönöm a válaszokat.