Beszéljek az alábbi problémámról a háziorvosomnak? Hosszú leszek.

Régebben (még 8-10 éve), elég komoly evészavarral küzdöttem, bulimias voltam főleg, rövidebb anorexiás periódusokkal. Nagyjából kigyógyultam, a hányós része a dolognak teljesen meg is szűnt, arra képtelen lennék már, viszont az örökös diéta-mánia mindig visszatér, főleg stresszes időszakokban. Most is egy ilyen időszak van, és az elmúlt időben (lassú folyamat volt, kb egy ev óta) 65 kilóról 58-ra fogytam, és anno elhatároztam, hogy itt meg fogok állni. 173 centi magas vagyok egyebként, tudom, hogy ez meg nem kóros soványság alapvetően, de mindenki lesoványoz már. Azonban úgy érzem még lejjebb és lejjebb kell fogynom megint, és az utóbbi 2 hónapban nagyon erősen jelen van ez a kényszer,és rettegek a hízástól. Rengeteget mozgok, próbálok egészséges eteleket enni, azonban nagyon beszabályozom, mikor és mennyit. Ha kicsit tartalmasabbat eszem elfog az erős bűntudat, és ezért előfordul, hogy a nap további részében nem eszem semmit. Volt olyan, hogy déltől már nem ettem, vagy ha igen, akkor is jellemzően salatát, vagy valami gyümölcsöt. Allandóan figyelem a súlyom és ha felugrik egy kiló, egyből bekeményítek, és dupla annyit edzek, holott tudom, es felfogom, hogy ilyen mértékű súlyingadozas lehet természetes, meg víz stb, de akkor is bűntudatom van. Nem látom magam jelenleg kövérnek, de annyira beleszerettem abba az erzesbe, mikor látom, hogy megint fogytam, hogy még lejjebb akarok menni, holott masok szerint meg már most is sovány vagyok kicsit. Ez is megint egy ártalmatlan leadok 3-4 kilónak indult, most tartok -7 kgnàl, és úgy érzem nem tudok megállni. Ezért ijedtem meg egy kicsit, mert megszólalt a vészharang a fejemben, és felismertem, hogy ilyen amikor átesik az ember a ló tuloldalára, hiszen régen is ez volt. Felismerem, de ahhoz nem vagyok mindig elèg erős,hogy változtassak ezen. Tudom, hogy ez alapvetően pszichológus /pszichiáter kompetenciája, de a jövőhéten más okból kifolyólag megyek a házidokimhoz, aki egyben belgyógyász is egyébként, és ezért kerdezem, hogy szerintetek érdemes megemlítenem neki? Azt tudom, hogy nem egyből nyugtatót ír fel, nem olyan, de hàtha tud tanacsolni valamit.

Mielőtt valaki azzal jönne: van csaladom, és munkám,tanulok is még mellette,szóval nem,nem az van, hogy unatkozom és nem tudok mit kitalálni. Épp ez az, hogy nálam ezt a stressz,a megfelelni akarás váltja ki, csak úgy érzem megint kezd elfajulni a dolog, ezèrt akarom csírájában elfolytani, mielőtt eldurvulna megint.

Kérlek ne trollkodjatok, csak komoly válaszokat szeretnék!