Mit mondana a pszichológusom, ha beszélnék neki a nemi identitásommal kapcsolatos problémámról?

Eddig összesen 2 alkalommal voltam nála. Elég sok problémám van, tehát pl szorongás, öngyilkossági hajlam, hangulatingadozások, étkezési zavar, motiválatlanság... stb.

Mindenről őszintén beszámoltam neki, de egy (pontosabban kettő) dologról nem mertem. 18 éves fiú vagyok, de néhány hónapja jöttem rá és vallottam be magamnak, hogy én nem szeretek fiú lenni és mindig is arról álmodoztam, hogy lány legyek. Természetesen szerintem bőven beérném azzal is, ha már egy fokkal mernék lányosabb fiú lenni, de annyira szorongok és rettegek ettől a témától és a következményeitől, hogy nem merek semmit sem lépni, így viszont könnyen meglehet, hogy az ezekkel kapcsolatos szorongásaimnak, elnyomott vágyaimnak, érzéseimnek is köze van a fent említett problémáimhoz (a másik dolog, amiről nem beszéltem neki az a szexuális identitásom, tehát fogalmam sincs, hogy melyik nemhez vonzódom és ez is nagyon aggaszt és idegesít).

Gondolkodtam rajta, hogy a következő alkalommal muszáj vagyok elmondani ezt neki, mert lényegében ameddig ez a probléma nem oldódik meg, addig felesleges bármi másba belekezdenünk, hiszen szinte ez az egyetlen dolog, ami minden egyes percemet meghatározza, és, ha jól érezném magam a bőrömben/merném jól érezni magam, akkor bizonyára könnyebb lenni a többi dologgal szembeszállni.

Azonban félek a reakciójától... Alapból nagyon kínos és megalázó elképzelni, ahogyan ezt bevallom neki és az utána következő lehetséges kérdései is...