A Bates módszer bejött valakinek?

ma 02:41

Ha most látsz szemüveg nélkül, akkor eddig is láttál volna. És akkor tényleg gyilkos lencsepár, mert nem volt rá szükséged, tévedésből írták fel.

15/L aki megjavította a látását.

Na most hogy áll a látásod? :D ha erre jársz írhatnál egy privátot, vagy ide egy vissza jelzést, hogy mi a helyzet a látásoddal azóta, köszi (Y)

Amúgy meg a szemorvosok szerinted miért nem ajánlják? :D

Mert akkor ha elkezdik és megjavítják a látásukat, akkor onnantól kezdve minek mennének szemészetre venni a drága 20-30.000 ft-s szemüveget? Ha meg romlik a látás pl rá 2 évre akkor még drágábbat kell vennie.

Jó régi már a kérdés, de azért ideírom, hátha rajtam kívül más is téved erre.

Aldous Huxley-nak bejött, írt is róla egy könyvet. Ő 16 évesen szinte megvakult, utána javult ugyan a látása, de erős szemüvegre, és folytonos pupillatágításra szorult. 45 évesen végül kipróbálta Bates módszerét, és megjavította vele a szemeit.

(Írt erről egy könyvet A látás művészete címmel.)

Nekem nem kell nála hitelesebb forrás, nem ragozom, ha utánanéztek láthatjátok, hogy egy természettudósokkal teli, igen intelligens családból származó, remek íróról van szó, érdeke nem fűződött Bates módszerének „népszerűsítéséhez”.

„Azt lehetne kérdezni, miért nem alkalmazták ezeket az általánosan elfogadott elveket az orthodox szemészek. A válasz világos. Amióta a szemészet tudománnyá lett, a szemészek megátalkodottan csak egy oldalával foglalkoznak az egész bonyolult folyamatnak; kizárólag a szemkre fordítanak figyelmet, de nem a lélekre, amely a szemet arra használja, hogy lásson vele. Engem szakmájukban kimagasló helyet elfoglaló szemészek kezeltek, de soha egyikük sem tett még csak gyenge célzást sem arra, hogy a látásnak van lelki oldala is, vagy hogy lehetnek a szem és a lélek használatának helytelen módjai is, valamint vannak a látótevékenységnek természetellenes és abnormis módjai ugyanúgy, amint vannak természetes és normális módjai is.”

”Medicus curat, natura sanat: az orvos kezel, a természet gyógyít. Eza régi aforizma magában foglalja az orvostudomány egész célját és minden eredményét: azt, hogy a beteg szervezeteket ellássa a saját önszabályozó és újjáélesztő erejük kifejtésére legkedvezőbb belső és külső feltételekkel. Ha nem volna vis medicatrix naturae (a természet gyógyító ereje), az orvostudomány tehetetlen lenne…

Ha feltételek kedvezők, a beteg szervezetek saját, bennü rejlő öngyógyító erejükkel törekszenek meggyógyulni. Ha nem gyógyulnak meg, ez azt jelenti, hogy vagy reménytelen az eset, vagy pedig azt, hogy a feltételek nem kedvezők, vagyis más szavakkal, az alkalmazott orvosi kezelés nem érte el azt, amit helyes kezeléssel el kellett volna érnie.”

Egyébként érdekes kérdés, miért félelmetes a szemészek számára ez a módszer mint alternatíva, hiszen „a helyes látásra való ránevelés a tanítványtól egy bizonyos mértékű gondolkodást, időt és fáradságot kíván. De éppen ez az , amire a férfiak és nők túlnyomó nagy többsége nem hajlandó…”

Bates egyébként nem sarlatán volt, hanem orvos, és arról nem tehet, hogy a nevében sok sarlatán lépett fel később.

Aki szerint nem ér semmit a módszer, az még nem próbálta és egyáltalán nem ismeri. Rengeteg megtévesztő ostobaság olvasható a neten a látás javításáról, konkrétan a Bates-módszerről is, ennek egyetlen célja az emberek félrevezetése és elrettentése attól, hogy saját maguk vegyék kézbe egészségüket.

Saját történetünket hosszú lenne most ide begépelnem, akit érdekel, elolvashatja: [link]

Sikeresen elhitették az emberekkel, hogy látásprobléma esetén azonnal fel kell venni egy szemüveget és maradék életében költse pénzét szemüvegkeretekre, kontaktlencsékre, oldatokra, vagy épp szemműtétre. Mint ahogy azt is elhisszük, hogy betegség esetén csak a szintetikus gyógyszerek segíthetnek rajtunk...ami természetesen a többség el is hisz.

Sziasztok!

A 14. válaszoló vagyok újra. Mióta a Huxley-s dolgokat írtam, megtapasztaltam egy-két érdekes dolgot, az utolsó hozzászólóhoz hasonlóan a gyerekemen keresztül.

Nekem is rossz a szemem, elsőben kaptam szemüveget, és 14 éves koromra már szódásüveggel jártam (szerencsére leválthattam kontaktlencsére, így újra embernek éreztem magam).

A fiamnak szintén elsőben merült fel, hogy talán szemüveg kellene, mert hunyorgott. Ettől rettentően beparáztam, mert láttam magam előtt, hogy ő is az én sorsomra jut. Akinek 1-2 dioptriás a szemüvege, lehet, hogy „divatosnak”, vagy csak „elviselhetőnek” érzi, de az enyémhez hasonló mértékű rövidlátás már-már a fogyatékosság kategória, és lehet, hogy hiúnak tartotok, de borzalmasan ronda is egy ilyen szemüveg, nincs az a vékonyított lencse, ami ezen segítene.

A lényeg: elkezdtem a neten kutakodni, és találtam egy szemészorvos nőt, aki azt írta magáról, nem ellenzi az alternatív módszereket. (Egyébként pont a tompalátás specialistája, amiről az előttem szóló írt.) Elvittem hozzá a gyereket, elolvastatott vele egy klasszikus, betűkkel írt táblát – és csípőből felírt neki 1,5-ös szemüveget. Kérdésemre, hogy mi van a szemtornával, azt felelte, az marhaság, és rövidlátásra egyébként sem jó, ez genetikus dolog… érdekes módon azért hozzátette, hogy „az orvostudomány mai állása szerint”.

Kérdeztem még, ő minek a híve: tűélesre korrigálni a látást, vagy kicsit kevésbé élesre, mert tudom, hogy különféle „iskolák” vannak eszerint a szemészek között. Azt mondta, ő a páciensre bízza, ki hogy szereti…

Nem nyugodtam bele, tovább kutattam, és találtam még egy dokinőt, aki szemtornával foglalkozik (szintén orvos), oda is elmentünk nemsokára.

Először megkérte a gyerkőcöt, nézze meg a táblát – a gyerekeknek való táblát, amin különféle állású „villák” vannak. Hozzátette, hogy elsős bár a gyerek, és ismeri elvileg a betűket, de nem biztos, hogy olyan flottul menne azoknak az olvasása, mint a „villáké”, ráadásul stresszelheti a gyereket ez a „kihívás”.

Aztán megvizsgálta géppel is a szemét, a szemfenekét, majd különféle szempihentető gyakorlatokat csináltatott vele, szépen, nyugiban beszélgettek, azután megint megnézték a táblát. És a gyerek most már tovább tudta olvani, mint előszörre.

A szemfenékvizsgálat alapján azt mondta, látszik, hogy feszült a srác, ezért homeopátiás bogyókat ajánlott. Bevallom, ennek nem vagyok feltétlen híve, egyszer volt már egy baromi rossz tapasztalatom egy homeopata „sarlatánnak”, de azt mondtam, ártani nem árt.

A lényeg, hogy: ez a nő az első olvastatáskor is csak 1 dioptriát mért (tehát féllel kevesebbet a másiknál!), és figyelembe vette a látás „lelki tényezőit”. Nem túl bonyolult dolog ez szerintem, és ha valakinek rossz a szeme, akkor bizonyára tapasztalta már (de szerintem egészséges szeműek is), hogy van, hogy tűélesen lát, van, hgoy kicsit rosszabbul – ez lelkiállapottól, helyzettől erősen függhet. Oldotta tehát a gyerek feszültségét, és hogy ettől vagy az ott végzett szemmozgatástól/pihentetéstől, nem tudom, de lényeg, hogy a végén jobban látott a gyerek.

Voltunk azóta nála megint (miközben több-kevesebb rendszerességgel csináljuk a tornát), és most végigolvasta a táblát a gyerek…

Félre ne értsetek, nem akarook „téríteni”, és ki tudja, mi lesz később, de szerintem érdemes átgondolni, hogy talán tényleg igaza volt Batesnek, és a többieknek, hogy ha a legtöbb betegsénél lelki okot feltételezünk, és gyógyítani tudjuk őket akár mozgásterápiával, akkor miért épp a szem betegségeit akarjuk konzerválni szemüveggel?

Igazából nálam az „kattant be”, hogy miért van, hogy a legtöbb gyerek az iskolában lesz szemüveges. Nem igaz, hogy azért, mert ott veszik észre – mi minden évben csekkoltattuk a gyerek szemét, mert tartottam tőle, hogy „örökli” tőlem a rövidlátást. Mégis csak első év végére jött ki rajta. Nem lehet, hogy az erőltetés, a stressz az oka ennek?

Lehet, hogy nincs igazam, bár szeretném. :)