Egyik szem elvesztése. Hogyan tovább?
Megszokod majd, az agyad átkábelezi magát. A térlátásod is javulni fog, bár nem lesz tökéletes.
Milyen baleset volt? (Nem mindegy hogy a szemgolyót egy az egyben vagy csak egy részét távolították el a fájdalom szempontjából)
Idővel hozzászoksz a látásvesztéshez és térlátás kieséséhez. Semmi baj, adj magadnak időt :)
Törött lábbal sem rohangálsz rögtön a gipszlevétel után, pedig az funkcionál.
2./ Baleset: Kutya beszaladt egy erdős részre a falú szélén ahol szoktunk mindennap labdázni és né meg futottam a kutya után és megbotlottam és egy faág végig sértette a szemem és egy darabja bele is állt. Az egészet ki kellett venni, mert nagyon sérült, a szemhéjam is, meg úgy nagyjából minden ami a környékén van.
2./ Én el nem tudom képzelni, hogy ezzel így valaha fogok látni. Nagyon nem látok semmit bal irányba. És igen a térlátásom semmi (inkább negatív).
1./ Sajnálom a végtagvsztést. Az is durva lehet. El nem tudom képzelni, hogy hogyan lehet kibírni egy láb vagy egy kéz elvesztését. Én nem tudom, hogy ez meddig fog tartani. Nagyon zavar, hogy a fél világ hiányzik. Hogy semmi térlátásom. És az is, hogy alig tudok járni.
És ezt a "megszokod" dolgot lehet gyorsítani? Vagy mit kell ezzel csinálni? Jelenleg a kisboltba nem merek elmenni. Mindent 12x megnézek komolyan mint egy hülye úgy érzem magam.
Nagyon szeretném visszakapni a szemem, meg a látásomat. Nagyon durván nehéz így létezni. Az orvos is mondta, hogy egy idő után jobb lesz. De ennyire vacakra nem számítottam. Szerencsére a kutyát lepasszoltam tesómékhoz (én egyedül élek 28 éves vagyok), mert most tuti nem tudnék vele semmit kezdeni. Ennél már csak az a gázabb ha tükörbe nézek. És bocs, de kicsit jól esik írni is erről. De nem tudom elképzelni, hogy ezt valaha megszokom. Tényleg eltűnt a világ fele, ami balra van abból nem látok semmit. Már a nyakam is fáj annyit forgatom.
Kedves Kérdező, nagyon sajnálom, és a lehető leghamarabbi megszokást kívánom!
Az egyik családtagomnak 16 évesen vették ki az egyik szemét, ma már 50+ ember, és az élete része lett az egész. Eleinte ő is átélte mindazt, amit te, mindennek nekiment, képtelen volt beletörődni, aztán lassan az élni akarás győzött. Nálad is fog, de még nagyon gyerekcipőben van a dolog ahhoz, hogy így legyen. Ehhez évek is kellenek. Azt javaslom, menj el egy szakemberhez, pszichológushoz, aki segít lelkileg ezt feldolgozni, így később kevésbé lesz fájó emlék ez az időszak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!