Milyen érzés vaknak lenni?

Ott is látom a sötétet. Meg káprázna a szemem színkavalkádok stb.

Egy vak is látja ezeket?

Közben találtam választ akit még érdekel itt van:

Gyengénlátóként születtem, és 7 éves koromban kezdődött azzal, hogy egyik szememen levált a retina. Két év múlva a másikon is. Az egyikkel tehát már 7 éves korom óta nem látok, csak fényt érzékeltem egy darabig. Aztán jött egy csomó más, egyéb betegség és szövődmény, műtéti beavatkozás következményei stb. Glaucomám is volt mindkét szememen, szürke hályog is mindkettőn, és még jó sok szövődmény. Hát így kb. ennyi. :D Ezt a sok terhet már a másik szemem sem bírta. Orvosi hibáról szó sem volt, nagyon lelkiismeretes orvosaim voltak/vannak. Eddig is volt már vagy 30 műtéti beavatkozásom, legutóbbi 1 éve, amikor szaruhártya-átültetésem volt... szóval nagyon összetett a dolog, csak ezt akartam érzékeltetni. De alapjában a vakság nem nyomja rá a bélyegét az életemre. :) Ugyanúgy (persze a korlátokon belül, de azokat feszegetve) élem a mindennapi életemet, elég aktívan, ahogy sikerül. :) Úgyhogy nem panaszkodhatom.

20/l

Folyt. köv.

Folytatás:

Képernyőolvasó - beszélő - progi van a gépemre telepítve, ezért tudok egyéb segítség nélkül itt is írni). Ezt tőlem is sokan kérdezik, és igazából úgy, hogy az érthető legyen, "elképzelhető" legyen egy látó ember számára, nem lehet átadni. Én is ajánlom az utolsó hozzászóló javaslatát: a láthatatlan kiállítás tényleg sokmindent átad, de az sem igaz, hogy olyat látunk, amit ott a látók átélnek, mert ha valaki fél órát, vagy 50 percet van a sötétségben úgy, hogy egyébként igen jól lát, annak a szeme idővel hozzászokik ahhoz a fajta feketeséghez, de ahhoz, hogy úgy "láss", ahogy most én, ahhoz min. 1-2 évnek kell eltelnie. Nem feketeség, nem is "sötétség", egyszerűen a nagy semmi, színtelen. Ha pl. éjszaka arra riadnék, hogy visszajött a látásom, biztos, hogy csodálkoznék, hogy milyen fekete minden... és hogy milyen "sötét" van. Van igazság abban, hogy "sötét", amit látunk, de én személy szerint ezt semmihez nem tudnám hasonlítani: olyan állapot, amiben egyszerűen nincs szín. És ezt látóként én sem tudtam volna elképzelni soha. És ez személyes vélemény volt, lehet, más máshogy "látja", én viszont így élem meg, és szerintem a többiek is, de ez igen sokmindentől függ, hogy miktől, azt már előttem leírták páran.

Mindenesetre jó a kérdés, mert még az érintettek is elgondolkoznak rajta. :)