Két kérdés vízbefulladásról. Ti miket éltetek át ezzel kapcsolatban?

A folyora szoktunk járni fürödni, legtöbbször ugyanarra a helyre, és mindig

3-an, 4-en, a növéremmel, és két unokatestvéremmel. Da azon a napon egyedül mentem. A viz nem volt tulságosan mély, hamar rájöttünk, hogy amikor mélyebb

helyre értünk, leereszkedtünk a viz aljára, és lábbal fellöktük magunkat a viz fölé, légzés, és ujra le. Közben a viz sodort tovább. A sekélyebb résznél kimentünk a partra. Gondolttam, ezt egyedül is megtudom csinálni.

De azt nem tudtam, hogy azelötti napokban kavicsot, sodert termeltek ki,

a meder helyenként 2,5 - 3 méter mély volt, viszonylag hosszu szakaszon.

A szokott modon, egyszer kétszer leértem a viz aljára, és fellöktem magam

a feszinre, de egyszer csak nem értem le a meder aljára, nem tudtam a felszint sem elérni, a viz meg sodort tovább. Ittam jonéhány száj vizet,

utána beszivtam a tüdöme. Még egyszer a viz feldobott a felszinre, de már

nem tudtam levegöt venni, ismét a viz szintje alatt voltam, fuldokoltam,

és feladtam a küzdelmet az életemért, tudtam, saját erömből nem tudok kijutni a partra, és senki nincs a közelben, aki segithetne. Elveszitettem az eszméletem. Aztán arra tértem magamhoz, hogy egy nálamnál 2 évvel nagyobb iskolatársam pofozgat, majd hasa fordit, fölemeli a csipömet, hogy kifolyjon a sok lenyelt viz, és a tüdömből is rendre kiköhögtem.