Ha már eltört valamid leírod mi történt és midet törted el?

Hú, első... ez elég durva.

Kb. fél éve tesiórán, tigrisbukfenceztünk, véletlenül rosszul ugrottam és ráestem a jobb könyökömre. Fájt, de nem gondoltam, hogy komolyabb bajom van, mivel tudtam mozgatni. Hazamentem és onnan a szüleimmel elmentünk a balesetire. Kb. négy órát kellett várni, mire felküldtek röntgenre. Visszamentünk az orvoshoz, erre közölték, hogy letört egy darab, amit vissza kell csavarozni. Minél hamarabb. Átküldtek a gyerekosztályra, és éjfélkor szóltak, hogy üres a műtő. Kaptam egy nyugtatót, ami szerintem teljesen kiütött, mert én utána nem sok mindenre emlékszem. Egyedül annyi maradt meg, hogy a fejem fölött volt egy fehér cső, és az emberek mászkáltak körülöttem. Egy óráig csavaroztak, utána visszatoltak a gyerekosztályra. Emlékszem egy órág is mételgettem ezeket a mondatokat:

- Nem emlékszem semmire.

- Nem tudok semmit.

- Egy cső volt a fejem fölött.

- Az emberek körbe-körbe mászkáltak körülöttem.

Utána lekapcsolták a villanyt és elaludtam. A következő nap volt életem legrosszabb napja. Semmit nem tudtam csinálni. Az egyik kezem gipszbe, a másikban a branül, ami pokolian fájt. Másnap hazaengedtek.

Először egy gipszsín kaptam két hétig, azután szintén ennyi ideig egy körkörös gipszet. Miután leszették a kezem olyan merev volt, hogy nem tudtam megérinteni a számat. Kb. hat hétig jártam gyógytornára heti egy alkalommal. Február elején lesz a következő műtétem, akkor veszik ki a csavart.

Még 3 és fél évesen eltörtem a bal sípcsontomat. Elestem a fűben (!) a Balatonnál.

Aztán 4 vagy 5 évesen eltörtem a kulcscsontomat, mert leestem az ágyról ugrálás közben. Erre emlékszem a legkevésbé, valószínűleg nem is volt olyan súlyos. Meg nem is gipszelik, arra emlékszem, hogy valami háló-szerűség volt rajtam és nehéz volt fürdeni.

Aztán 6 éves koromban eltörtem a jobb alkaromat (orsó és singcsontot is). Oviban leestem a mászókáról. Bevittek a kórházba, ahol érzéstelenítés nélkül rakták helyre a karom. Valahogy felkötötték és súlyokat raktak rá és azok húzták lefelé, hogy nyúljon. Arra emlékszem, hogy fájt és az anyukámat akartam, akinek mint utólag kiderült, nem is szólt az óvoda, hogy engem bevittek a kórházba, otthon tudott meg mindent.

Nekem tavaly november elején törött szilánkosra a bal csuklóm, mert karatén magasra rúgtunk, megcsúsztam, ráestem, és visszahajlott az egész... Azt a reccsenést hallani jobban fájt mint az egész törést :D Hazamentem, anya levitt a gyerekorvoshoz, az átküldött a sebészetre, az meg a balesetire... Ott legalább 6 órát vártunk, mire behívtak a dokihoz... Az össze vissza hajlítgatta, és megkérdezi hogy "fáj?" áhh, dehogy fájt.. kicsit se...

Aztán fél óra múlva röntgenezték, ott is csavargatták ám 20 fele... Aztán vissza a dokihoz... Ő mondta, h megműtötte volna, és még később is mondta több doki, hogy ők is megműtötték volna, de a főorvos hál' istennek nem engedte, mert nem mozdult el, csak szilánkosra törött..1 hétig volt sínbe, utána még 3 hétig körkörös gipszbe, és meg lettem dicsérve, hogy profi csontjaim vannak, hogy ilyen hamar sikerült összeforniuk.. Miután leszedték a gipszet, másnap már lovagolni, az azt követő napon meg karatéra...:D És egyáltalán nem fáj, mondjuk már van 1 hónapja kb, h minden rendben van...:)) Pedig ráesek néha, beverem, valakivel verekszek...:D És semmi baja, nem is fáj, meg semmi, úgyhogy én szerencsés vagyok...:)) (Gyógytornára járni pedig nem kell, és nem is kellett)