Lelkileg hogy dolgozzam fel, hogy mindenem gipszben lesz rögzítve ?

Tegnap reggel feküdtem be, úgy volt hogy műtenek de az egyik műtét alatt komplikáció volt és nem állt már neki az én műtétemnek az orvos.

Korábbi baleset miatti csípő és csigolya problémám van, amit egy elég durva és hosszú műtéttel hoznak helyre.

Műtét után teljesen rögzíteni kell az egész nyakam és mellkastol le egészen mindkét lábam térdig. Ezt úgy éri el hogy begipszelnek. Erre próbáltam készülni lelkileg. Tudtam hogy 6 hétig gipszben kell lenni.

Viszont nagyon rosszul ért már ez is hogy halasztódik a műtét.

Ezután meg jött egy ápoló hogy atvisz a gipszelőbe. Nem értettem mert erről nem volt szó.

Ott meg mondja egy másik orvos hogy amíg a műtétre várunk azt kérte az orvosom hogy készítsenek elő és addig is legyek rögzítve már.

Itt már pánikban voltam főleg mikor hoztak pelenkát meg katétert és az asszisztens kert hogy vessem le a kórházi hálóinget arra nem lesz szükség. Hoztak egy másik ágyat amin egy ilyen műanyag forma volt ebbe belefektettek és elkezdte rámkötözni az orvos.

Életem legrosszabb élménye ez.

Térdtől szó szerint a homlokomig rögzített. És ez még nem a gipsz amire azt mondta hogy szokjam meg mert az rosszabb lesz :(

Ott tartok hogy nem vállalom az egészet.

Volt valaki hasonló helyzetben?

Hogy élte meg lelkileg?

A párom támogat de ő is kibukott mikor így látott..

Ráadásul lehet hétvégén meg sem műt. Azt mondtak ma hogy holnap majd kiderül és pihenjek.. így hogy..? :(