Tartotok attól, hogy gipszbe kerültök? Hogy fogadnátok?

Szerintem senki nem örülne neki, elég buta kérdés.

Én alapból a balesetektől tartok, gondolom, sokan vagyunk így ezzel. Nyilván, ha csak a bal kezem törne el, akkor az nem változtatna lényegesen az életvitelemen, a jobb kezemet már nagyon megérezném (nagyon erősen jobb kezes vagyok, ballal semmit nem tudok csinálni), ha mindkettő, az maga lenne a rémálom. Lábtörés már egy másik kategória, mondjuk abban már sokat nem számít, hogy csak az egyik, vagy mindkettő.

Áldott jó gyerek voltam,így jószerivel többet voltam gipszben, mint anélkül. Persze ez majd' 60 éve volt. Mi nem a számítógép mellett játszottunk, hanem grundokon, elhagyott bányaüregekben, városszéli láposokon., toronyházak lapos tetején.

Ne akard megtudni, hogy milyen az, hogyha valamidet begipszelik.

Nem tartok tőle. Nem kell eltörni semmit, aztán kész. Én is így jártam el az eddigi 52 életévemben.

Utálnám, az biztos. De ha kell, hát kell. Szerencsére még soha senmimet nem törtem el.

A gipszet még jól is viselném. Tuti folyamatosan firkálnék rá valamit. A sérülést viszont nagyon nem bírom

Jaj, Viki, hagyd már abba, eltörted a lábad, nagy ügy. Kellemetlen, de ennyi legyen a legnagyobb problémád az életedben.