Aki bármi okból, de tartósan vagy örökre bottal vagy mankóval kell járjon, hogy éli meg?

nekem mikor elszakadt a combizmom és megoperáltak, kb 3-4 hónapig mankóval és bottal jártam

Eléggé szar volt, azt is meggondoltam hogy a klótyora elinduljak-e

De szerencsére azért ez véget ért:)

Fuuhh én szokom, szokom, de az örökrével gondjaim vannak.

14 évesen 3 hónapot én is mászkáltam mankóval, járókerettel, mire rájöttek, hogy műteni kell. Nagyon rosszul éltem meg, de éreztem, hogy átmeneti.

17 évesen sor került a következő műtétre, ott már tudtam a menetrendet, a járás újratanulást is, kicsit jobban éltem meg, mindent megtettem, hogy mielőbb "dobhassam".

21 évesen bokatörés, akkor nem viselt meg, sőt, már rutinos voltam, tudtam, hogy szálljak vele buszra, stb..

Most hogy 30 évesen menthetetlen, műthetetlen lett és ki kell váltanom a rolátort, hát elég szörnyen viselem. Holnap küldi addig is barátnőm a mankóját. Nyáron még legalább tudtam nélküle sántikálni. Nagyon aktuális a kérdésed, el sem tudom képzelni jelenleg, hogy így maradjak.

Mindig azt hittem, műtéttel, gyógytornával, kitartással a fájdalom ellenére és az orvosi utasítások tűpontos betartásával nem lehet baj. Lett és nem tudnak segíteni.

Mivel bal lábam combból hiányzik (baleset) naponta használok mankókat.

Fura, de megszokható, már teljesen beépült a napi rutinomba.