Aki betegség/baleset miatt tartósan sánta lett, hogy élte meg?

Mást nem tehetsz, mint hogy elfogadod. Vagy rágódsz rajta életed végéig és belehülyülsz. Én elfogadtam és élem az életem.

Erősen időjárásfüggő. Hidegfront előtt/ hidegben fáj.

Én nekem a Pfizer óta, június folyamatosan fáj a bal lábam és sajnos járásnál is akadályoz, látszik is. Tudom ez nem tipikus sántaság, de sajnos nagyon nehéz volt elfogadni és beletörődni és mai napig bánom az oltást.

én 12 évesen sántultam úgymond le, hát akkor ha más miatt a nem a rám szegeződő szempárok miatt nehéz volt, pláne hogy akkoriban még egy elég feltűnő merevítőt is viseltem szóval eléggé nehéz volt de elfogadtam idővel, a körülöttem élők is elfogadták,megszokták

17.-et töltöttem novemberben

Én csípőficammal születtem, ami nem volt látható a járásomon, viszont ért egy baleset (részleges izomszakadásom volt). Eleinte nem tudtam járni, a mankós időszak volt a leglátványosabb és legnehezebb (jó kondiba voltam előtte, mégis kemény küzdelem volt akár csak a boltig eljutnom és vissza eleinte). Viszont az emberek segítőkészek voltak, buszon kérés nélkül adtak helyet. Aztán, mikor már szabadon tudtam járni egy fáslival, visszamaradt a sántaság (a sérült izom rövidülése miatt). Hónapokig látszott, de nem az zavart, hanem végig a beszűkült mozgásterjedelem, az időszakos furcsa érzések (némi idegentest érzés, húzódás, fáradság, izomláz stb.). Most, egy év után értem el közel 90% javulást, ha nem vagyok fáradt, szinte semmi nem látszik/nem érződik. Máig azt mondom, ez legyen a legkisebb gond vele. 30/N