Ti hogy és miként fogadtátok a menstruációt?

11 eves voltam mikor megjött, pont nyári szünetbe épp pisiles közbe vettem eszre, nagy örömmel szóltam anyukámnak hogy nézze megjött, mostmar en is felnőtt vagyok:D

Teljesen normálisan kezelem, nincs vele semmi bajom.

12 voltam, amikor először megjött, örültem neki, mert tudtam, hogy egészséges vagyok, és minden rendben "ott".

Nem sok vizet zavar, fogamzásgátlót szedek, így meg pláne észre sem veszem, szinte csak tisztasági betétet használok, amikor megjön a megvonásos vérzésem. Most, hogy ezt leírtam neked, máris nem érzed annyira "felesleges" szar dolognak a menstruációt? :-)

Nekem pont a 11. szülinapom előtt jött meg először. Hallottam már előtte a menstruáció kifejezést, de azon kívül nem tudtam róla semmit, hogy valami havonta ismétlődő dolog a nők testében és vérhez van köze. Az iskolában csak a következő tanévben beszéltek róla, anyát meg nem kérdeztem korábban. Akkoriban nem volt internetünk, hogy csak úgy rákeressek, hogy pontosan mi az, így váratlanul ért, amikor egy napon minden előjel nélkül véres bugyival ébredtem. Anya pont nem volt otthon. Kicsit megijedtem, de valahogy éreztem, hogy ez lehet az. Aztán amikor hazajött, elmeséltem neki és megtanította az alapokat. A bosszantó csak az volt, hogy másnap 5 napos, strandolós kemping táborba mentünk a zeneiskolámmal. Elképesztően kínos volt, hogy a fél napot a vízben töltötték az osztálytársaim, én meg nem mehettem be. A fiú barátaim folyton kérdezgették, hogy miért nem megyek be, miért üldögélek felöltözve a medence szélén és a lábamnál fogva akartak berángatni a vízbe. Még meg is haragudtak rám, hogy elrontom a bulit a "makacsságommal". De szégyelltem elmondani nekik. Az volt a szerencsém, hogy táborozás közben kiderült, hogy az egyik lány pont ugyanúgy járt, mint én és együtt szenvedtük végig. A szobatársaim még nem menstruáltak és annyira izgatta őket a téma, hogy még a vécébe is bekéretőztek utánam, hogy tényleg annyira vérzik-e, mint azt hallották idősebb lányoktól. Aztán rémült fejjel kimenekültek. :'D Az egyik fiú barátom meg bejöttaz utolsó napon a szobába, hogy segítsen összepakolni és a kezébe akadt egy bontatlan betét. Valahonnan tudta, hogy az micsoda. Sikítva eldobta, mintha egy pók lenne, rámnézett és csendben kitolatott az ajtón. XD

Szóval gyerekkoromban tettek róla, hogy kínosnak érezzem, főleg hogy az elsők között voltam, akiknek megjött. Tesin is nagyon kellemetlennek éreztem. De aztán kb. 14 éves koromra kb. mindenkinek megjött már és akkorra már nem éreztem cikinek. Max. néha aggódtam, hogy átütött-e a nadrágomon. 14 éves koromig nem is görcsöltem egyáltalán. Onnan kezdve, hogy fájni kezdett, már nem szégyelltem, hanem igazságtalannak éreztem, hogy nekünk nőknek egészen fiatal korunktól kezdve ezzel kell szenvedni, a fiúknak meg semmi baja sincs. Sok fiú haverom volt, így mellettük különösen idegesítő volt, amikor önfeledten baromkodtak, én meg görcsölve szorongtam. Ha valamelyikük játékból megütött egy kicsit ilyenkor, állatira kiborultam és onnan kezdve meg a "Mi van, menstruálsz?" szöveget kellett hallgatni. De aztán elmagyaráztam nekik, hogyan is működik ez a dolog, merthogy nem sok figyelmet fordítottak a biológia órákra. Utána már előre szóltam, hogy milyen időszak következik és ilyenkor ne idegeljenek, mert hamar kiborul a bili.

Még mindig pipa vagyok, hogy ezzel a sz**ral kell szívni kislány korom óta minden hónapban, miközben sosem voltam terhes... De hát ez van, túl kell élni.