Nőgyógyászati vizsgálaton mennyire nehéz elvonatkoztatni?

Az első és legfontosabb, hogy olyan orvost válassz, akiben megbízol. A te esetedben lehet, hogy egy női orvos jobb lenne, lehet nála kevésbé éreznéd ennyire rosszul magad.

A második: tudom, hogy nehéz feldolgozni az átélt traumát, meg félre tenni, de az legyen a fejedben, hogy ő nem akar téged bántani.. pikk-pakk meg van az egész, 10-15 perc. Picit kellemetlen, de tök hamar túl esel rajta és nem lesz semmi baj. Menjen veled valaki, hátha úgy megnyugszol egy picit, kérd meg a párodat, hogy kísérjen el.

Az itteni sztorikon meg tényleg felesleges paráznod. Gondolj bele, hogy ide csak az ír ki kérdést ezzel kapcsolatban, akivel történt valami olyan, amit a normálistól eltérőnek élt meg. Akinek minden rendben volt a nőgyógyásznál, az nem fog róla kiírni kérdést. Mint láthatod az itteni válaszadók is azt írták, hogy teljesen normális sztk-s orvosuk volt.

Merre laksz egyébként? Hátha tudunk orvost ajánlani.

Én is viszonylag későn, 23 éves koromban mentem először nőgyógyászhoz Budapesten, és én is féltem, hogy majd letol. Ezzel szemben teljesen normális volt, mindent szépen elmagyarázott, mit fog csinálni, miért, mire számítsak.

Hidd el, hogy a legtöbb orvos teljesen jószándékú.

Semelyik orvosom nem vágott pofákat és nem is hümmögött. Becsődítés volt egyszer de az engedélyemmel, mert oktatókórházban voltam. Megkérdezte jöhetnek-e a hallgatók, felőlem jöjjenek.

Félmeztelen sem álldogáltam. Általában ruhában megyek, azt csak nyakába kapja az ember és lehet is vizsgálni. Na meg nekem is jobb ha nem a vetkőzéssel húzom az időm.

Az asszisztens meg ül az asztalánál és többnyire csak gépeli amit a doki mond, segítséget is talán csak egyszer kért az orvosom annyit, hogy vigyen oda még egy mintavételi eszközt mert elfelejtette kikészíteni.