Nőgyógyászati vizsgálaton mennyire nehéz elvonatkoztatni?
Arra gondolok, hogy ez egy nem szokványos, ismeretlen, kiszolgáltatott helyzet, mennyire nehéz elvonatkoztatni, hogy ne érezze magát az ember cikin?
A páromon (és az exeimen) kívül még senki nem ért ott hozzám úgy. Most meg egy teljesen idegen fog.
Mennyire ciki maga a helyzet, hogy az orvos dünnyög, hümmög, pofákat vág, esetleg lecsesz, hogy miért nem lazulsz már el, vagy ne adj isten, beszól (durva sztorikat lehet itt az oldalon olvasni) valamire, miközben gőzöd sincs, mi a jó frászt csinál éppen?
Esetleg az asszisztens is ott támasztja a falat közben, mert miért ne (tudom, azért van ott, hogy ne történhessen "visszaélés").
Voltam már olyan helyzetben, hogy derékig le kellett vetkőzni (melltartót is) orvos előtt.
Volt, hogy várakozni is kellett így más orvosok, páciensek, ápolók előtt, akik közt sok voltak fiatal férfiak, és persze nincsenek fából, nem fordultak el, de az valahogy más volt.
Kardiológia, vizsgálat futószalagon, rettenetesen személytelen, lehet, ezért se maradt meg rossz élményként.
29, A 3-5 évenkénti szűrés 25 és 35 év között az EU-s egészségügyi norma. (35 éves kortól évente)
Olvass utána, nem én találtam ki.
Sehol nem kell 16-18 éves kortól évente járni az EU-ban, csak Magyarországon. Mégis Magyarországon a legnagyobb az elhalálozási ráta ebben a rákban.
Sose értettem, hogy lehet, de így van.
Mert Magyarországon se jár senki onnantól szűrésre, főleg nem évente. Ismerek olyat, aki szülés óta nem volt, ami 19 éve volt... Most 53.
Szóval a "kell" az egyáltalán nem "kell" sajnos, hanem csak iránymutató. Szerintem tök jó, hogy évente finanszírozza ezt a TB.
32, akadj már le
El fogok menni évente, és kész.
Csak rettegek a vizsgálattól, napok óta nem eszek, nem alszok, rémálmaim vannak.
Ma kétszer rámtört a rettegés miatta. Kb ott tartok, hogy inkább öljenek meg, csak ezt ne.
Közben utálom magam, mert olyan, mitha mazochista lennék, félek, de közben bejelentkeztem orvoshoz és el is fogok menni hozzá. Ez olyan, mintha nem lennék normális.
Tudom, pszichológus, de zsákutca, mert hogy a fenébe mernék egy pszichológusnak beszélni arról, hogy félek?
Meg ecsetelni neki ezt.
Nem félek, hogy fájni fog, sok fájdalmas egyéb orvosi beavatkozásom volt már.
De mitől félsz konkrétan?
Attól, hogy hozzád ér egy ismeretlen és ciki lesz?
Van bennem egy pszichológiai gát emiatt, mert gyerekként molesztáltak ill felnőttként már estem át erőszakon. Az első esetben 4, a másodikban 22 éves voltam.
Igazából emiatt nem voltam korábban. Mert úgy féltem mindentől és mindenkitől hónapokig.
Egy hét alatt 6kg-t fogytam az eset után, és hónapokig rémálmaim voltak, lelkibeteg voltam, fél év terápia kellett, hogy ne féljek utcára menni. A munkám is elvesztettem miatta.
Azóta nem fogdosott senki idegen, és félek, hogy az agyam nem tesz majd különbséget.
(nem akartam ezt a kérdésbe írni, de most már muszáj, mert kezdenek hülyének nézni- joggal)
Jaaa, hát így már érthető.
Szerintem ebből az egyetlen kiút a pszichológus, bármennyire is sz*r erről beszélni. :(
Ja, eddig erről nem volt szó, így már tényleg érthető ha félsz.
Gondolj végig arra hogy a doki nem akar semmi rosszat, sőt te önszántadból mentél oda hogy segítsen ha kell. :) Megvizsgál pikk-pakk aztán egy évre letudva.
39, Értem, mire gondolsz, de ez a legabszurdabb az egészben.
Hogy úgy érzem, mintha minimum tudathasadásom lenne.
Rettegek attól, hogy más lásson, miközben a saját akaratomból megyek oda.
Ma már három sírógörcsön vagyok túl, és nem tudom rávenni magam, hogy egyek. Pedig még 3 nap.
Egyszer pánikrohamot kaptam egy másmilyen orvosnál (az eset után 6 hónappal), pedig nem csinált semmit, csak lefogta a kezem, hogy "nyugi".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!