A nők nagy része valóban nemi erőszakként éli meg a nőgyógyászati vizsgálatot?

Soha nem éreztem sem megalázónak, sem sértőnek/bántónak a vizsgálatot, fogalmam sincs, hogy ezzel kapcsolatban milyen bugyuta kérdéseket/válaszokat olvashattál a neten.

Pedig jártam sztk-s alapon is két különböző férfi vizsgált meg, most meg már évek óta magánba járok. Azt az 5-10 perc kellemetlenséget meg ki lehet évente egyszer bírni a saját egészségem érdekében.

En rosszul viselem a vizsgálatot nagyon. Pedig a nőgyógyászom már barátunkká vált es egyáltalán nem fáj nála a vizsgálat. Kínosan se érzem magam, de mégis van, hogy panikrohamom lesz, bár lekopogom 2 eve már elkerült, pedig rengetegszer vizsgált, műtött ebben a 2 évben is. De en tudom, hogy ennek a hátterében egy gyerekkori trauma áll. Abban a pillanatban, hogy felveszi a gumikesztyűt és odalép, az agyam átkapcsol és sikítva menekülnék. Pedig ugyanaz az ember, aki előtte 2 perccel még a saját nyomoráról mesélt.

Szóval nyugi, nem erőszak a vizsgálat, nem is megalázó. Anyukádnak van igaza, hogy az egész pár perc és nem nagy dolog. Nem kell félni. Ha pedig valami fájdalmas vagy nagyon kellemetlen, nyugodtan szólj, nem harapja le érte a fejed, ha normális. Ha pedig mar vizsgálat előtt csúnyán viselkedik esetleg, akkor egyszerűen vissza is utasíthatod a vizsgálatot. De én azt tapasztalom, hogy az utóbbi időben egyre normálisabbak. 25 éve van dolgom nőgyógyászokkal (kislany korom óta) es az utóbbi kb 5 évben már csak hébe-hóba találkoztam mogorvával, pedig megjártam 3 kórházat, volt 7 műtétem, 2 hónapot veszélyezetetett terhesen bent feküdtem. De míg 10-15 évvel ezelőtt rendszeresen belefutottam bunkókba, mostanában nem. Ugyanaz az orvos is most sokkal kedvesebb mint volt mondjuk 10 éve.

Én ilyennel még nem is találkoztam, pedig elég sokat olvasgatok ebben a topikban.

Nyilván nem kellemes, előtte/utána kissé kínosan érzem magam, meg utána nagyon rossz hogy ott az a síkosító amit használt a vizsgálathoz, de ennyi.

Mindezt úgy, hogy extrém szégyenlős vagyok...