Egyszeruen nem tudok felnott nokent elni, hogyan lehet ebbol kijutni?

Nagyon sajnálom, hogy ennyi kegyetlenségben nőttél fel, ezeket a sebeket nehéz lehet, lehetett elviselni. A kiutat csak abban látom, ha találsz egy olyan párt aki igyekszik ezt elfeledtetni veled, kibillenteni abból az életből. Nekem is ittak a szüleim, de azért ilyen durva nem volt. Én is betöltöttem a 18 évemet és rá 10 nappal férjhezmentem , szerencsére olyan párt találtam akivel halála napjáig 35. évet éltünk boldogságban.

Ha ezután sem tudsz szabadulni az élményektől, keress fel egy kineozológust, vagy pszichológust, kérd segitségüket, nem szégyen az. De igy rettenetes lehet élni, tele szorongással. Sajnos bővebb segitséget nem tudok ajánlani.

Nagyon sajnálom mindezt....nem akarlak megijeszteni, de ezt nem biztos, hogy egyedül fel tudod dolgozni. Nagyon jó lenne, ha elmennél egy szakemberhez, nem biztos, hogy pszichológushoz, de valakihez, aki segít. Mindennek a feldolgozása, ezek alapján a világhoz való viszonyulás egyedül nagyon nehéz. Tudni kell, ezeket az emlékeket, beidegződéseket kezelni, és nem biztos, hogy ez megy egyedül, ahogy én ebből a levélből látom, hosszú munka lesz. Jó lehet pl egy családállítás, ha hallottál már ilyenről. Én nagyon sok erőt kívánok neked ehhez!!!

(én kisebb problémával rendelkezem, nekem persze nagy. és nagyon vonakodtam elmenni a pszichológushoz, mert úgy éreztem, hogy elég erős vagyok hozzá, hogy rendezzem a dolgokat magamban, de mióta járok, kiderült számomra, hogy az nem véletlen egy szakma. olyan dolgokra világított rá, amire magamtól, vagy barátaimmal sem jöttem volna rá. nyilván, mert sok ilyen esetet lát. nem bántam meg)

En is nagyon sajnalom:( Szornyu lehetett neked:( En nem eltem at ezt, de meg a gondolatot is nehez elviselni.

Azt amit apukadtol kaptal, meg mindig benned van es nem tudsz kiszabadulni belole, ez kihathat az egesz eletedre. De ha akarsz felszaabadulhatsz, csak szukseged van segitsegre. Az nagyon jo, hogy van egy szereto ember melletedd. Menj el es kerj segiseget, meglatodd jobb lesz, es uj eletet kezdve elfelejtheted ezt a szornyuseget ami veled tortent.

JOBBULAST KIVANOK NEKED.Fel a fejjel, megletod minden rendben lesz:)

sajnálom!! én 13 éves vagyok,és miközben olvastam,a könny kijött a szememből:((

remélem jobban leszel idővel.kb. ugyanazt mondom,mint akik előttem írtak.

szia

hát, ahogy ezt így olvastam, félig-meddig magamra ismertem, azt a részét értve, hogy sokáig én se tudtam rossz érzések nélkül normálisan, nőiesen, nekem tetszően felöltözni...a hátterében hasonló dolgok voltak, mint nálad, az én apám is nagyon szép dolgokat mondott rólam és tesómról, baromi sokat szekálta a külsőmet is...saját tapasztalat alapján azt tudom mondani neked, hogy először is légy türelmes magaddal, adj magadnak időt. először nyilván az önmagadról való gondolkodásod fog megváltozni, és ehhez fogod alakítani a küldödet is...ahogy most is úgy öltözöl, ahogy mersz...a lelki világodat tükrözi...én most vagyok 21, és kb az utóbbi egy-két évben változott ez meg nálam annyira, hogy most már ténylegh minden rossz érzés nélkül öltözöm fel úgy, ahogy nekem tetszik, és nem befolyásol semmi más. biztos, hogy az énképedet erősen befolyásolta apukád viselkedése, és amíg ez még hat, addig a változás is lassan indul el, de előbb-utóbb biztos, hogy változni fogsz, mer az ember mindig változik...és ha szeretnél nőiesebb lenni, akkor egy idő után le fog kopni, mindaz, amit apukád mondott, tett, és ezzel hatott az énképedre...hát, hajrá, ne csüggedj:) ne szégyelld magad, nem kell, tök felesleges. egyszerűen nincs miért, csak még dolgozik benned a múlt.

az utolsó válaszoló vagyok

hát, igazából nehéz erre receptet adni, mert hát nehéz megmondani, hogy a változás mitől és mikor indul be...

de, ahogy te is irtad, az igényem nekem is megvolt a változásra, gondolom ez a kulcs...egy idő után pedig erősebb lett az az érzés, hogy szeretnék változtatni, és kiváncsiságom lassan legyőzte a rosszérzéseket. persze nem múlik el minden rosszérzés 2 perc alatt, de ahogy úgy érzed, hogy tényleg erős a vágyad, hogy nőisebb legyél, és elfogadóbb is egyben magaddal, és ha már egyfajta pozitiv kiváncsiság van benned, hogy mit tudnál kihozni magadból...:) akkor szerintem szép lassan kezdj el olyan ruhadarabokat, vagy elsőre mondjuk kiegészitöket hordani, amiket eddig nem. persze semmi drasztikusat az elején..de mivel ez egy fejlődési folyamat, tényleg ne légy türelmetlen magaddal. apukád jó nagy adag rossz érzést hagyott maga után, tudom, milyen érzés, amikor az ember utálja és szégyelli magát, pedig nem történt semmi különös, csak épp adna a külsőségekre...amit irtál a sminkeléssel kapcsolatban, azt is nagyon át tudom érezni.

hát, a lényeg szerintem, hogy adj magadnak időt, és azért tudatosítsd is magadban, hogy amit érzel, azért érzed, mert apukádtól szép dolgokat kaptál....nézegesd magad a tükörben egyre többet olyan ruhákban, amik tetszenek :) egy idő után erős lesz benned az igény, hogy hordd is ezeket a ruhákat..:) egy idő után pedig rájössz, hogy semmi nincs, ha nőisen öltözködsz az utcán....

lassan szoktasd magad ahhoz a képhez, amit el akarsz érni. hát, remélem azért valamit segítettem. szia