Ezt hogyan tudnám leküzdeni?

Hipochonder vagyok. Bármit találok magamon rögtön a legrosszabbra gondolok.

Mostanában ez nagyon felerősödött,van,hogy fél délutánokat sírok végig,mert valamit találok. Tudom például,hogy ciszták vannak a nyakamban,van róla papírom is,de ha találok akkor rögtön a legrosszabbra gondolok,mert hogy "ez biztos most alakult ki", "ez biztos rosszindulatú".

Volt egy műtétem évekkel ezelőtt,két nagy cisztát vettek ki belőlem úgy,hogy tudtam,hogy ott van,mert nagy volt és éreztem,de nem szóltam senkinek,és évekig elvoltam velük. Azóta rettegek mindentől.

Már a pánikbetegség tüneteit is érzem néha,van,hogy ha idegeskedek akkor feszít a tüdőm és nagyokat sóhajtozok.

Tudom,hogy hipochonder vagyok,de mindig bennem van az is,hogy mi van ha ez nem képzelgés. Mi van ha tényleg van valami bajom.

Nincs étvágyam,ha eszek akkor is csak keveset tudok,ezen pörgök.

Most is fáj az állkapcsom,vagy mögötte egy nyirokcsomó,bele-bele nyilal,és már a legrosszabbak futottak végig az agyamon.

Nem akarok így élni,nem akarok folyamatosan rettegni,folyton kreálni,hogy ez ennek az meg annak a tünete és biztos,hogy x y bajom van. Mit tegyek? Ki tud nekem segíteni? Már beleőrülök. :(

18/L