Mért nem tiltották még be a kacsát?

De nem feszegetik basszus, értsd már meg. Nem nyitják jobban szét mint amekkora egy hímvessző, és ha nem feszíti magát az ember, akkor egyáltalán nem fájdalmas. Én rengeteg orvosnál jártam már, rengeteg vizsgálaton vagyok túl, voltak műtétjeim, szültem is már, de ha normális a doki hozzáállása, akkor nem kínpadnak, meg megalázásnak éli meg ezt az egészet. De te nem is voltál még, csak anyukádnak van egy rossz élménye, és olyanokat írsz... Én pl soha nem gondoltam, hogy a nőgyógyászom kínozni akarna, óvatosan nyúl hozzám, nem okozott még fájdalmat. De pl amikor nőgyógyászati műtétem volt, és előkészítettek, ez azt jelenti, hogy felfeküdtem a műtőasztalra, leszíjazták a lábaim kengyelbe, a kezeimet is, és vártuk az orvosokat, akkor a műtős fiú letakarta egy takaróval a nemi szervemet, amit előtte melegítettek, hogy még ez se legyen kellemetlen. Senkinel nem éreztem azt, hogy kínozni akarnának, ártani szeretnének nekem, inkább a legnagyobb tisztelettel bántak velem, és próbálták amennyire lehet, annyira megkönnyíteni q dolgokat. Nem állt be a műtősfiú, meg műtősnő, meg az altató asszisztens a lábam közé, hogy premier planban nézelődjenek. Inkább beszélgettek velem a kisfamról stb, hogy eltereljék a figyelmem.

Anyàd jól tele tömte a fejed a hülyeségeivel. Gratula neki.

Műtét előtt mindenkit leszíjaznak, bármilyen műtét előtt.

Leszíjazni mindenkit leszíjaznak műtét előtt. Ennek egyszerű oka van, hogy ne mozduljon meg véletlenül az ember. Nekem ezzel a méhemet mentették meg, ugyanis az egyik gyógyszerre rosszul reagáltam és görcsrohamom lett, ha rúgkapáltal volna, megmozdultam volna valószínűleg a küretkanállal, amivel az egészségügyi kaparásomat csinálták, atszúrták volna a méhem. Én sem rajongtam a szíjakért, de többet ér, hogy van méhem, és nem véreztem el, mint a diszkomfort érzés, amit okozott.

Miért nagyobb trauma, ha nőgyógyász veszi ki, mintha más? Szerinted a nőgyógyászok valami őrült, gonosz emberek, akik a nők kínzására tették fel az életüket? Elég beteges gondolkodásmódod van. Ugyanúgy vette volna ki a petefészkedet egy másik orvos is, és hidd el, hogy le voltál szíjazva, maximum lehet, hogy altatás után tették rád, vagy nem emlékszel a gyógyszerek miatt.

Én aterzem a helyzeted, nekem öt évesen műtötték a hüvelyem és a végbelem, mert egy vasrúdba beleestem. Találkoztam én is sok bunkó orvossal, vizsgáltak úgy, hogy zokogtam közben, utána. A műtétnél is brutálisan bántak velem. Mai napig rettegek a nőgyógyászoktól, nem egyszer volt már pánikrohamom is a dokimnál, kórházban műtét után. De ettől még tudom, hogy az orvosom egy csupasziv ember, aki arra tette fel az életét, hogy segítsen a nőknek. Soha nem gondolok rá barbárként, habár sajnos félek tőle. De nem írnék így róla, ahogy te írsz, mert soha nem bántott. Volt kollégája, aki bunkó volt velem, aki okozott fájdalmat, deez nem nmondható el minden orvosról, nem szabad általánosítani. Inkább kérj segítséget, hogy kezelni tudd a félelmet. Én ezt teszem most, őszintén elmondtam a nőgyógyászomnak, hogy pontosan miért, mitől félek. Eddig nem mertem neki bevallani, inkább menekültem, rosszul lettem, de idén rengetegszer voltam nála, és tarthatalanná vált a helyzet, muszáj volt róla beszélni. És ezerszer nyugodtabban megyek hozzá azóta. Valahogy megnyugtat a tudat, hogy tudja, hogy mit érzek, mitől félek. Én inkább ha szükséged lesz nőgyógyászra, mert előbb vagy utóbb menned kell hozzá, akkor arra törekednék, hogy normális megértő orvost találjak, akinek elmondhatod a félelmedet, mert könnyebb lesz úgy, mintha úgy mennél mint aki a pokolba készül.

Mindenképpen keress majd egy kedves megértő női orvost, amikor eljön az ideje.