Lesz így valaha normális életem?

16/L vagyok.

Előre szólok, hogy a beszólogatásoktól kérlek kíméljetek meg, így is nagyon szenvedős korszakomat élem. Ráadásul nagyon kínos erről írnom, anyumon és orvosokon kívül eddig senkivel sem beszéltem a betegségemről (vagy miről), most nagyon magamra maradtam, ezért is kérdezek itt, egy névtelen oldalon. És kérlek olvassátok végig, hosszú lesz.

Az egész 12 éves korom körül kezdődött, a kamaszkorom elején. Észrevettem, hogy a kisajkaim valamiért kijjeb vannak, mint a nagyajkaim, de akkor ennek még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Aztán tulajdonképpen növekedtek, és egyre sötétebbé meg ráncosabbá váltak, nagyon ijesztő volt, viszont még mindig nem szóltam senkinek, mert szégyelltem magam és rettegtem, hogy komoly bajom van. 13 voltam, mire először eljutottam nődokihoz. Az első alapos kivizsgálás után azt mondta, ennek semmi olyan oka nincs, ami mondjuk egy fertőzéshez, vagy ismert betegséghez köthető, de nem tudja, mi lehet. A második szerint sem volt rosszindulatú, azonban szintén ötlete sem volt. Akkoriban lefutottunk egy csomó felesleges kört, nem tudták kideríteni, mi okozza a csúnya elváltozást a nemi szervemen, csak annyit kaptam, hogy az egyébként is beinduló kamaszkori átalakulás nálam ilyen formában jelent meg. Hát, kösz a szakértelmet...

Aztán tavaly év végén mentem megint ellenőrzésre, nem kell meglepődnötök, semmi javaslat az okára vagy a kezelésére. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy így fogok maradni. Nem rosszabodik, de nem is javul. Nem akarok undorító szavakat használni a leírására (igazából kicsit hasonlít arra, amire a "saláta" megnevezést használják, csak még csúnyább), lehet már így is gusztustalannak találtok. Én annak tartom magam. A bikini alsó sem áll rajtam szépen, hát még egy bugyiról nem is beszélek, annyira rossz érzés. Egyébként normál esetben nem fáj, megvan rendesen a menstruációm, húgyúti problémáim sincsenek. Ha a hüvelyemhez érek, akkor viszont nagyon erős, csípő fájdalmat érzek.

A korosztályom jó része már szexuális életet él (lassan 17 leszek), a barátnőim közül csak egynek nincs pasija. Nekem pedig soha nem lesz, emiatt nagyon a padlón vagyok. Egyszer majdnem összejöttem egy helyes sráccal, aztán rájöttem, hosszú időre nem tervezhetek vele. Azóta nem próbálkozott senki, de ha valakinek megtetszenék, el kellene küldenem. Soha nem leszek szerelmes, soha nem lesz igazi kapcsolatom, soha nem lesz férjem. Senki nem maradna velem pár hónapnál tovább úgy, hogy nem tudom kielégíteni az igényeit. Lesz így normális életem? Lehet élni párkapcsolat és szex nélkül is gondolom, de jelenleg nem tudom elképzelni. Kezdek összeomlani. Ha valahol felmerül a szex téma, hányingerem lesz, ha még poénkodnak is vele, egyenesen elkap a sírógörcs. Ebből én ki fogok maradni.