Fiúk, sajnáljátok a lányokat amikor menstruálnak?

Szerintem általában igen, pont úgy, mint egy fejfájásnál.

Amúgy honnan is tudhatnák, hogy milyen érzés az?

Engem nem sajnál a férjem, de ne is sajnaljon. Ez egy természetes dolog. Kímél olyankor, ha kérem hogy pl a hajolgatos hazimunkat ő csinálja inkább, akkor segít. Akkor sem sajnált, mikor szultem - kétszer is, hanem ott volt és támogatott, segített. A sajnálattal nèni mentem volna sokra.

Noi doki, hat volt olyanhoz szerencsém, aki úgy vizsgált, hogy fájt, es mikor ezt szóva mertem tenni kioktatott, hogy nem fajhat. A mostani dokim meg sose mondta, hogy mi az, amit erezhetek, es mi az, amit nem, viszont empatiabol annak ellenére csillagos otosre vizsgázott nálam, hogy férfi. A szülésznő pl szülés alatt hiába látta, hogy alig birok felállni a labdarol, megvarta míg felszenvedem magam valahogy az ágyra, hogy bekosse az infúziót. Pedig nő. A doki viszont azonnal nyújtotta a kezét, hogy felhuzzon, mikor bejött megvizsgálni. Szóval az empátia baromira nem a nemtol függ. Az oké, hogy egy tini, ha amúgy is gátlásos, keressen női orvost, de az sajnos nem feltétlenül igaz, hogy empatikusabbak a nok. Nemelyikuknel a saját tapasztalat inkább bekorlatoz, mint megertove tesz (ha nekem nagyon fáj, neked se... )