Túl tehetem magam valaha rajta?

Anyagi gondok miatt tavaly májusban el akartam vetetni egy véletlenül jött terhességet.Mindíg abortusz ellenes voltam,de nem igazán láttam más megoldást.Sokat gondolkodtam,sírtam,számoltam,de eljutottam a műtőig,a 12.héten.Kivártam a soromat,hárman voltunk,második lettem volna,de egyszer megfutamodtam,így harmadiknak került rám a sor.Folyamatosan a neten keringő videókat láttam magam előtt,meg a férjem szavai jártak a fejemben,hogy"sosem fogod tudni megbocsájtani magadnak"Tudtam,hogy igaza van...A műtőben még alá kellett írnom egy papírt,mire az altatóorvosnak feltűnt,hogy nem múlt el a náthám teljesen,így azt mondta,nem kockáztat.Ha a nőgyógyász bevállalja még következő héten,akkor menjek vissza.Azóta megszületett a kisfiam(ő a 3.)és már egy pillanatig sem bánom,hogy nem vették el!Viszont a lelkiismeretfurdaláas nem enyhül...Érzem a műtő illatát,látom magam előtt a dokikat,a nővért,aki csomagolja ki a műszereket,ugyanaz a félelem fog el a mai napig...Nem beszélve arról.mikor a fiam a szemembe néz és mit sem sejtően mosolyog,pedig meg akartam öletni...Baromi nagy a bűntudat,saját magamat kéne szembe köpni,hogy meg akartam tenni.Elmúlik,vagy legalább enyhül ez valaha??A másik meg az,hogy ugye véletlen terhesség volt,és ilyen intenzívek az emlékek,képtelen vagyok a szexre.Persze alkalmazok fogamzásgátlást,de én nem akarok mégegyszer ilyen helyzetbe kerülni.Volt már így valaki rajtam kívül??